Lír eszméletlen kiskutya, tudom, hogy minden gazdi ezt mondja, de nagyon úgy érzem igazi kincs van a kezemben, amiből bámuilatos dolgokat lehet majd kihozni. Kemény, zsákmányos kiskutya, atomradar szaglással, és brutál aggyal. És ezt semmiképpen nem szeretném elpazarolni.
Egy hete van itthon őfelsége és úgy érzem mostanra rendeződni látszik a kis fejecskéjében, hogy talán mégsem vagyok akkora tömegszerencsétlenség amilyennek ő gondolt… az elmúlt egy hét ugyanis szinte semmi másról nem szólt (nem is igazán akartam ezt éreztem fontosnak, picike klikkelés fért csak bele de erről még később) mint, hogy megbeszéljük ki hol is áll a világban.
Szerintem ő lent én fent eleinte szerinte ez pont fordítva volt. Olyan alakításai voltak, hogy néha csak ültem a fotelben összerogyva, hogy mit rontottam el, nem hiszem el, hogy nem tudok megszabályozni egy ekkora kiskutyát, különben is meddig kiskutya, miben kell figyelembe vennem, hogy kicsit, miben nem.
Azt hiszem leírok mindent ami még így eszembe: kizavartam valahonnan átment a másik szobába és a közepére pisilt (80%-os szobatiszta szóval ezt mesélje másnak), ha megfogtama grabancát valami miatt (igen előtte rászóltam, igen felajánlottam játékot stb), akkor hátrafordult hörgött morgott, játékokkal azonnal perifériára vonult rágcsálni, és lehet, hogy képzelődöm de néhányszor emelgette a lábát pisilés közben.
Minden létező rituálét eljátszattam vele, gesztusevés (a korábban már említett 15 perc hisztivel reagált), szobából kimenve-bejöve nem figyelés (45 perces műsor, ugatás, morgás, ugrálás, minden létező dolog megrágása, szigorúan csak egy két csócsálás, hogy erre figyelek-e a legnehezebb része az volt, hogy röhögés nélkül meredten bámuljam a falat tovább), ajtón én megyek ki előbb (ez még necces megvárja míg átlépek a küszöbön és startol) szóval minden amit a nagykönyvben megírtak és még azon is túl.
A második- harmadik napra kezdte felfogni a dolgokat, onnan lehetett vele klikkerezni, de még csak kondicionáltam, mert láthatóan annyira nem törte magát, most egy héttel később értünk oda, hogy meglátja a klikkert és bezsong(erről is még mindjárt).
(Tudom, hogy nem egy irodalmilag szerekesztett bejegyzés ez, de próbálom előhúzogatni a dolgokat az agyamból, ha most nem emlékszem rá, mi lesz itt később.:) )
Szóval a klikker: az itteni szégyenfoltom az, hogy olvastam a tesók milyen szépen reagálnak rá első naptól és persze rögtön azt éreztem nekem ez sem megy, aztán lenyugodtam (amiben nagy szerepe volt annak, hogy mindennap kibeszélhettem magam a fórumon) és rájöttem, hogy Lír nem a többi tesó és a többi tesó sem Lír. Nekünk előbb mást kellett megoldanunk és láss csodát mihelyt helyrerakódott az agyában a dolog kezdte érdekelni a klikker. Felváltva használok klikkert és klikkelőszót, hogy akkor is tudjam tanítani, ha véletlenül otthon maradna a ketyere. Most úgy állunk, hogy az ül parancsszóhoz kötötten megy, a szemkontaktus pedig alakulgat (fordítva jobb lett volna de így alakult hebrencs úrnak jobban ment az ül mint a figyelés, én meg alkalmazkodtam hozzá).
Alapvetően úgy kezdtem el, hogy beültem vele egy szobába klikk-falat kombóval. Szemlátomást annyi jutott el hozzá, hogy itt néha esik a kaja, szóval ő békésen leheveredett és várta az áldást. Elkezdtem sétálni a szobában mindig máshol klikkelni, de maximum fél percig mivel akkoriban még baromira nem érdekelte én mit csinálok és egy lepkefing is elterelte a figyelmét. Két napig csak kondicionálgattam (hol szóval, hol klikkel) illetve láthatta azt ha a másikkal foglalkozom.
Amint leesett neki, hogy mit jelent a hang és leesett neki, hogy nem is annyira szar dolog rám figyelni, villámgyors tempóra váltott a dolog, az ül nem került egy napomba se kezdetektől a parancsszóig, sőt akár séta közben is. Nyilván ez még csak egy kezdetgóc, de azért én büszke vagyok rá.
(Ha már büszkeség arra is büszke vagyok, hogy egy hét után sikerült utánamennie egy elgurított labdának (nem igazán zavarja a guruló dolgok, ő tépni szeret) és vissza is hozta elém. Egyelőre ennyi a rekordom, de fog ez még alakulni tudom.)
Lehet, hogy nehezen indult, lehet, hogy néha összerogytam, de mostmár olyan kiskutyám van, aki nem hisztizik séta közben, lobogó füllel vágtázik ha hívom, megvárja az etetést, vár a kapunál, nem hisztizik ha csengetnek, ha hazaérek, lakáson belül én kitudom hívni a legkedvesebb búvóhelyéről is és élvezi a klikkert. Azt, hogy ezenfelül gyönyörű ugye mondanom sem kell?
A másik kutyával is rendeződik a viszony, mostmár eljutottak odáig, hogy ha a kicsi mellé heveredik a nagy alszik tovább, illetve az egyetlen közös séta során a mamlasz hívta játszani Őfelségét (gyanítom nem esett le neki időben, hogy ez az az idegesítő vacak akit ő tulajdonképpen utál).
(Ami viszont remek, hogy mit ne mondjak, hogy a nagy ugat ha csengetnek, naná, hogy ezt Lírnek is el kellett tanulnia, illetve megpróbálta, mert ezt azért nem hagyom, azóta mindkét kutyának el kell hátrálnia az ajtótól mielőtt kinyitom és láss csodát kuss van. Gondolom ezt annyira a szomszédok se bánják.)
Tegnap voltunk állatorvosnál, mindene tökéletes, 6,2 kg kilós szeretetgombóc aki szétnyalta a dokinőt majd elégedetten elaludt az asztalon (lehet, hogy hülyeség de azért is akartam külön elvinni, hogy ne az oltáskor legyen ott először ne negatív élményt kössön arra a környékre.)
Egy hete van itthon őfelsége és úgy érzem mostanra rendeződni látszik a kis fejecskéjében, hogy talán mégsem vagyok akkora tömegszerencsétlenség amilyennek ő gondolt… az elmúlt egy hét ugyanis szinte semmi másról nem szólt (nem is igazán akartam ezt éreztem fontosnak, picike klikkelés fért csak bele de erről még később) mint, hogy megbeszéljük ki hol is áll a világban.
Szerintem ő lent én fent eleinte szerinte ez pont fordítva volt. Olyan alakításai voltak, hogy néha csak ültem a fotelben összerogyva, hogy mit rontottam el, nem hiszem el, hogy nem tudok megszabályozni egy ekkora kiskutyát, különben is meddig kiskutya, miben kell figyelembe vennem, hogy kicsit, miben nem.
Azt hiszem leírok mindent ami még így eszembe: kizavartam valahonnan átment a másik szobába és a közepére pisilt (80%-os szobatiszta szóval ezt mesélje másnak), ha megfogtama grabancát valami miatt (igen előtte rászóltam, igen felajánlottam játékot stb), akkor hátrafordult hörgött morgott, játékokkal azonnal perifériára vonult rágcsálni, és lehet, hogy képzelődöm de néhányszor emelgette a lábát pisilés közben.
Minden létező rituálét eljátszattam vele, gesztusevés (a korábban már említett 15 perc hisztivel reagált), szobából kimenve-bejöve nem figyelés (45 perces műsor, ugatás, morgás, ugrálás, minden létező dolog megrágása, szigorúan csak egy két csócsálás, hogy erre figyelek-e a legnehezebb része az volt, hogy röhögés nélkül meredten bámuljam a falat tovább), ajtón én megyek ki előbb (ez még necces megvárja míg átlépek a küszöbön és startol) szóval minden amit a nagykönyvben megírtak és még azon is túl.
A második- harmadik napra kezdte felfogni a dolgokat, onnan lehetett vele klikkerezni, de még csak kondicionáltam, mert láthatóan annyira nem törte magát, most egy héttel később értünk oda, hogy meglátja a klikkert és bezsong(erről is még mindjárt).
(Tudom, hogy nem egy irodalmilag szerekesztett bejegyzés ez, de próbálom előhúzogatni a dolgokat az agyamból, ha most nem emlékszem rá, mi lesz itt később.:) )
Szóval a klikker: az itteni szégyenfoltom az, hogy olvastam a tesók milyen szépen reagálnak rá első naptól és persze rögtön azt éreztem nekem ez sem megy, aztán lenyugodtam (amiben nagy szerepe volt annak, hogy mindennap kibeszélhettem magam a fórumon) és rájöttem, hogy Lír nem a többi tesó és a többi tesó sem Lír. Nekünk előbb mást kellett megoldanunk és láss csodát mihelyt helyrerakódott az agyában a dolog kezdte érdekelni a klikker. Felváltva használok klikkert és klikkelőszót, hogy akkor is tudjam tanítani, ha véletlenül otthon maradna a ketyere. Most úgy állunk, hogy az ül parancsszóhoz kötötten megy, a szemkontaktus pedig alakulgat (fordítva jobb lett volna de így alakult hebrencs úrnak jobban ment az ül mint a figyelés, én meg alkalmazkodtam hozzá).
Alapvetően úgy kezdtem el, hogy beültem vele egy szobába klikk-falat kombóval. Szemlátomást annyi jutott el hozzá, hogy itt néha esik a kaja, szóval ő békésen leheveredett és várta az áldást. Elkezdtem sétálni a szobában mindig máshol klikkelni, de maximum fél percig mivel akkoriban még baromira nem érdekelte én mit csinálok és egy lepkefing is elterelte a figyelmét. Két napig csak kondicionálgattam (hol szóval, hol klikkel) illetve láthatta azt ha a másikkal foglalkozom.
Amint leesett neki, hogy mit jelent a hang és leesett neki, hogy nem is annyira szar dolog rám figyelni, villámgyors tempóra váltott a dolog, az ül nem került egy napomba se kezdetektől a parancsszóig, sőt akár séta közben is. Nyilván ez még csak egy kezdetgóc, de azért én büszke vagyok rá.
(Ha már büszkeség arra is büszke vagyok, hogy egy hét után sikerült utánamennie egy elgurított labdának (nem igazán zavarja a guruló dolgok, ő tépni szeret) és vissza is hozta elém. Egyelőre ennyi a rekordom, de fog ez még alakulni tudom.)
Lehet, hogy nehezen indult, lehet, hogy néha összerogytam, de mostmár olyan kiskutyám van, aki nem hisztizik séta közben, lobogó füllel vágtázik ha hívom, megvárja az etetést, vár a kapunál, nem hisztizik ha csengetnek, ha hazaérek, lakáson belül én kitudom hívni a legkedvesebb búvóhelyéről is és élvezi a klikkert. Azt, hogy ezenfelül gyönyörű ugye mondanom sem kell?
A másik kutyával is rendeződik a viszony, mostmár eljutottak odáig, hogy ha a kicsi mellé heveredik a nagy alszik tovább, illetve az egyetlen közös séta során a mamlasz hívta játszani Őfelségét (gyanítom nem esett le neki időben, hogy ez az az idegesítő vacak akit ő tulajdonképpen utál).
(Ami viszont remek, hogy mit ne mondjak, hogy a nagy ugat ha csengetnek, naná, hogy ezt Lírnek is el kellett tanulnia, illetve megpróbálta, mert ezt azért nem hagyom, azóta mindkét kutyának el kell hátrálnia az ajtótól mielőtt kinyitom és láss csodát kuss van. Gondolom ezt annyira a szomszédok se bánják.)
Tegnap voltunk állatorvosnál, mindene tökéletes, 6,2 kg kilós szeretetgombóc aki szétnyalta a dokinőt majd elégedetten elaludt az asztalon (lehet, hogy hülyeség de azért is akartam külön elvinni, hogy ne az oltáskor legyen ott először ne negatív élményt kössön arra a környékre.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése