Hózárás

Alig bírjátok tartani a tempót mi?

Hát megértem...

Az elmúlt egy hónap főleg az agiról szólt, most aztán mindenki a szívéhez kapott meglepetésében, mi? Amíg volt elég fény, addig edzésre jártunk, amikor verseny volt akkor meg oda.

Edzésen most sok technikát tanító pályarészt rakott Anita, azaz nem futkosunk mint az őrült, hanem egy adott technikát/fordulatot teszünk belém, meg az állatba...főleg belém. Kezd ez az agi egyre nehezebb lenni, múltkor volt valami istenverte kombináció (helló Anita), ahol totyogtam mint a szarós galamb, hogy megtaláljam azt a tizedmilliméternyi helyet, ami megfelelően kommunikál a kutyának, és betalál a szlalomba és végigmegy...  áááá idegőrlő:)

De azt amikor leesik a dolog el nem cserélném semmire.

Szóval most technikázgatunk, ami nekem azért is külön jó, mert minél magabiztosabban érzek egy technikát annál kevésbé nyomom azt a kutyába hogy: jáááááj lassssssan óóóóvatosan, hanem átváltunk a hipphopp szaladra.

A másik nagy trehányságom, hogy ellazázom a dolgokat, mi már akkora profik vagyunk menj hopp, és ugyan megy hopp, de Anita már állít is le a francba, hogy ekkora ívben a tehenek mennek, ismételjük már tán meg...

A versenyeken továbbra is a D-ket gyűjtögetjük, de sztem nekem ez lesz a hobbim, minél szebb D-s futamok, mert pl a most vasárnapi open futamra is tök büszke vagyok, azt az apróságot leszámítva, hogy nem vettem észre, hogy hibázott a szlalomban. Na van még hova fejlődni.

(Videók beszámolók a szokásos fülön, már ha rajtam kívül nézi valaki, de én mondjuk gyakran:)

De az tuti, hogy az én illetve remélhetőleg a mi sportunk, szeretem, hogy mozgékony, mégis együtt megyünk a kutyával, együtt dolgozunk, szeretem, ahogy egyre jobban figyel, szeretem, hogy egyre több mindenben bízom meg benne.

Imádom!

A hónap másik attrakciója egy jó kis fosós-hányós vírus volt Lírnél...élmény volt minden hajnalban lakást takarítani, mert Malacka olyan finoman ébreszt, hogy arra én már 2,5 év kutyatartás után nem kelek fel...de szerencsére dokibácsi rájött mi a gond, kapott mindenféle frincfrancot, és egy hét alatt túl is voltunk rajta.
Mióta nálam van Lír ez volt az első, hogy bármilyen betegség miatt dokinál voltunk, leszámítva a könyökbúbot...arra már nem mondok semmit. Bár az a tévképzetem van, hogy egyre ritkábban jön elő, és hajlamos vagyok ezt is az agi javára írni, hiszen a fejlődő izmok-inak védhetik az izületet...mindegy igazából abbahagyhatná mert unom.

Jajj hát volt még két dolog:

-Malacka fotózást nyert, ami nagyon élveztem, a képek gyönyörűek, és tényleg nekem van a legszebb kutyám vita nincs!

-Elvittem kozmetikushoz, mert a mamuszai rettenetesek voltak, a kozmetikus ismerős, és gondoltam az ő keze szakadjon le a fésüléstől kivételesen. Na hát nem is Lír lett volna, ha a seggével nem zárja el és nyitja ki random a zuhanyzó csapját, fullra beterítve az egész helységet. Folyt a könnyem a röhögéstől bevallom:) Mondtam Editnek legközelebb is idehozom így sokkal szórakoztatóbb.

-Ja és fogyózunk éppen, már a kutya kivételesen. Ezen annyira szörnyülködöm, hogy mindenkinek elmondom. Az észlényemnek sikerült nyárra véletlen sporttápot rendelnie, ami fel se tűnt. És mintha ez nem lenne elég, nyáron a 40 fokban nagyjából nem csináltunk semmit, a kaját persze nem vettem vissza, sőt még sokat is gyakoroltam vele, hogy lefáradjon...ezek után az lepett volna meg ha nem hízott volna..szóval most fogyó van, de rögtön lelkesebben dolgozik (most már levonom a gyakorlást, köszi, tanultam belőle)

Én és a nevelés

Na most fog minden jóérzésű kutyás a fejéhez kapni, de hát ez van, nem féltem a határtalan népszerűségem lássuk be:)

Mostanában valahogy sorra kerülnek elém a nevelés tökéletes módjai, és valahogy mindig teljesen tudatosan hagyom  figyelmen kívül. Nem hiszek egyetlen "szabályban" sem ami általános érvényű. Épp úgy, ahogy embereknél se lehet egy sablonnal dolgozni, úgy sztem kutyáknál se. Van olyan aki bár a gazdi egy tökéletes "lúzer" az elvásárok szerint mégis remekül működik és van akinél minden szabály be van tartva a kutyának mégis vannak gikszerei. Mert nem gépek.

Épp ezért nem hiszek a sablonokban sem. És nem kényszerítem Lírre sem, anno Csányinál olvastam, hogy ő nem akarja addig nevelni a kutyáját amíg az az egyénisége rovására megy, akkor még majdnem lehülyéztem, merthogy a kutyának működnie kell, már nem teszem, főleg mióta rájöttem én is ezt teszem.
Semmiben nem nyomom túl Lírt, vannak szabályaink amit az együttélés miatt be kell tartania, vannak ökölszabályok amiért megnyúzom, de adok neki lehetőséget, hogy egyéniség maradjon, hogy problémamegoldása is legyen.

Én sem viselkedem tökéletesen de egészen jól elvegetálok a társadalomban és biztos belőlem is lehetne tökéletes háztartást vezető, szoknyás hölgyet formálni, én mégis így érzem jól magam. És amíg nem ártok senkinek így is maradok ahogy a kutya is.

Ezzel még véletlenül sem azt mondom, hogy a kutyát hagyni kell nőni mint a füvet, mert az az egyik legkárosabb amit tehet az ember, csak azt, hogy idővel illik annyira kiismerni a kutyát, hogy tudd milyen szabályok és mennyire húzhatóak rá, hol kell erősebbnek lenned.

Lírnél három alapszabály van:

1: Ha hívom bejön
2: Járdaszegélyről nem lépünk le
3: Engedély nélkül nem rongyolunk ki az ajtón

Ezeket minden körülmények között elvárom és büntetem a hibát.

Ellenben rengeteg olyan szabályunk van, ami úgy működik, hogy mehet amíg engedem, de abba kell hagyni amint szólok

1: Bizonyos mértékig rászólhat egy őt zavaró kutyára, de pofán nem baszunk senkit
2: Ha hazajövök ugorhat, ha szólok le kell állnia, ha szólok el sem kezdheti
3: Kanapéra csak hívásra jöhet, és küldésre le kell mennie

Stb...

És igen ennek vannak néha olyan következményei, hogy meg kell fognom erősebben a gyeplőt, 1-2 napra távolról szerethet, vagy csak kézből kaphat enni, de a kamaszkora óta nem volt hosszabb olyan időszak amikor meg akartam nyúzni.

Én együtt tudok vele élni, a családom is, és az utcán sétáló emberek is.

Cserébe láthatom ahogy agyal, ahogy kiskapukat keres és néha megdöbbentő dolgokat tesz:

Pl.: Autóban hátul kell utaznia a csomagtartó részben, de le vannak hajtva az ülések, így előre tud jönni. Ha előrejön hátraküldöm, ebből két dolgot következtetett ki, elsőnek azt nézte meg, hogy csak kiabálok, vagy büntetni is tudok. Egy darabig rájött, hogy ilyenkor nem fordulok rá, csak szólok, aztán egy piroslámpánál pechje volt és megmutattam neki, hogy nem csak szólni tudok. Azóta pedig kitapasztalta, hogy hol vannak a vakfoltjaim, hogy a mögöttem lévő ülésrészre kevésbé látok rá, hogyha lefekszik a hátsó ülésekre akkor nem látom. És igen hátrazavarom, mert hátul van biztonságban, de ettől még örülök, hogy agyal, sajnos nem annyira szeretném ha full szolgalelkű lenne, bármennyire is fel lehet erre hördülni.

Szóval sosem kapja majd meg a legtökéletesebb tankönyvi kutya címet, de elégedett vagyok azzal, hogy biztonságban sétáltatható, kezelhető, agressziót nem kezdeményez. Mert így emellett cserébe kreatív, mókamester és mi így illünk össze.

Így az a része igaz, hogy mindenki találja ki mit akar elvárni a kutyájától és azokat tartsa be, ne mások véleményét.

Még két verseny

Igen most egy kicsit belehúztunk, szükségem volt egy kis rutinra és azt pedig csak a versenyzés tudja megadni. A hétvégén még lesz egy versenyünk, utána azonban egy darabig csak havi egyet szeretnék körülbelül csinálni, hogy közben fejlődjünk is, ne csak az eredményeken stresszeljek.

Mert bármilyen jó is, hogy tényleg nő a versenyrutinunk, megvan ennek is a hátulütője mégpedig az én eredményorientáltságom, amit sürgősen el kell hajítanom.
Nem szégyellem -oké max kicsit - bevallani, hogy valahol belül abban reménykedtem, hogy mi majd három versenyből A2-esek leszünk és ezzel kicsit elvettem a saját örömömet is, Lír meg sztem nem értette miért vagyok ennyire ideges.
Na ezt most befejeztünk, ha 15 év múlva leszünk A2-esek az sem érdekel, a lényeg, hogy annyira élvezzem mint a kezdőket, mint az edzéseket.
Se füle, se farka ennek a rohanásnak, és nem, nem érdekel a továbbiakban a sporthoz nem értők véleménye miszerint miért nincsenek eredményeink. De vannak! Csak nem érmek és kupák, hanem fejlődés és csapatmunka.
Ami milliószor többet ér. És aminek majd nyilván egyszer eredménye is lesz. És akkor majd örülünk, addig pedig örülünk.

A versenyekről a videók, meg a pár szavas kommentárom megtalálható a szokott agility fülön.

Mindkét verseny egyébként jó hangulatú volt, szeretem mikor van kommentár ebben a Kraft jobb volt, kimondottan szórakoztató, ha a futam közben megtudod ki fut, ha a speaker drukkol, nagyon jólesik, hogy figyelnek rád, segítenek, ösztönöznek.
 Szóval több kommentárt a versenyekre, nagyon jó hangulatot ad!

A futamok közül, bár kivétel nélkül DIS eredménnyel záródtak, nekem mégis van amelyik kimondottan tetszik, jól dolgoztunk együtt, Lír figyelt és néha-néha már én is mutatok némi fejlődést.
De velem van a több munka az tuti! Nem érzem még, hogy a kutyának merre kényelmes, hol kellene megállni, hogy továbbmenni, túlszaladok bizonyos pontokon...szóval remélem Lír nem vezet blogot az ügyetlen felvezetőjéről.
Arra egyébként extrém büszke vagyok, hogy mennyire jól bírja ezeket a versenyszituációkat, szabadon van a pálya mellett, végig mozizik,  de nem ugrik be, nem ugat bele, nem zavarják a többiek.
Futamnál kezelhető, figyel (kivéve ha látja h hol maradt a labda).
Egyszóval szeretem, és jó, hogy hozzászokik ezekhez az extrém körülményekhez is. Rendben engedelmesezni nem lehetne vele ilyen helyen, de nem is akarok.

Csak ezzel az egyedül hagyással kéne még csinálni valamit, mert azt nem tűri...boxot szétszedi, ketrecre most nincs pénz, üvölt, ás...edzésen ugyan gyakorlom vele ezeket a szituációkat és mintha halvány fejlődést látnék ebben is, de a verseny az megint más. Idegen hely stb. Nem baj, majd lesz ez még így se:)