Na nem vészeset csak pont olyat amin jól elkattogok majd hónapokig, hogy enyém hiba? Öröklött? Szerzett? Mindent jól csináltam?
Még az a jó, hogy vannak körülöttem olyan barátok akik ilyenkor tarkón csőrdítenek és nem hagyják, hogy lelki mélyrágást végezzek, így szépen tudok a megoldásra fókuszálni a gond helyett.
Malacka ebből semmit nem vesz észre köszöni remekül elvan azzal, hogy hetente kétszer a Városligetbe viszem, mindennap masszírozom a seggét, és tök izgalmas felfújható ágyon tömöm bele a kaját. És csak azért is a jó oldalát nézem, hála ennek tuti, hogy Lír ízületei idős korában olyan szuperek lesznek mint senki másnak.
De, hogy jót is mondjak...még mindig imádom, hogy Lír a fél világot leveszi a lábáról. Kicsit nehezményeztem, hogy az új dokijaink közül az egyik nem szeretett bele rögtön...nekem ez már szinte személyes sértés, de ahogy kezdett Malacka megnyugodni, hogy itt sem ölik meg, előszedte a hülyébik énjét és voilá máris bezsebeltünk egy két bókot.
A váróban meg úgy viselkedik mint egy gyerek...iszonyú finoman produkálja magát... fekszik és a mellső mancsával csapkod a földön, hogy valaki vegye észre, mikor ez megtörténik, hanyatt vágja magát, csóvál, és eltakarja a fejét a kezével amire rögtön még nagyobb röhögés lesz ő pedig felpattan és büszkén rám vigyorog, hogy közölje ma is jófej volt.
Most erre mit mondjak? Igaza van...
Jajj és ami a legfontosabb voltunk Orsinál látogatóba, ahol kiderült, hogy én mennyire nagyon türelmetlen vagyok, Orsi meg mennyire nagyon türelmes valamint megvitattuk, hogy nyilván ez lehet az oka, hogy ő egy szöszölős sportot választott, én meg egy ugrabugra összevissza rohangálósat.
Mondjuk Orsiban ez a jó, mi mindig rendkívül kiválóan megtudunk vitatni egymással bármit.
Hosszasan.
Azért miközben mi az életen töprengünk a gyerekeket kicsaptuk a Duna partra szaladgálni. Lír persze azt gondolta, hogy fürdőidő van, de erről sikerült azért lebeszélni. Fedő szőr ide vagy oda, januárban nem fürdünk. Azt hiszem van egy ilyen dakota mondás is talán...ha nincs akkor csinálunk.
Orsinál amúgy lakik egy macska is, ami azért remek, mert én speciel jobban félek a macskáktól mint kb bármilyen agresszív kutyától , Lír meg úgy van a macskákkal, hogy ilyen állat márpedig nincs.
Picasso pedig úgy van velünk, hogy na ezeket megint ideette a fene és felmegy a hűtő tetejére, de azért szép lassan alakul a dolog.
Mikor legelőször látogattunk el Orsihoz és látott Lír lakásban macskát, konzikvensen a falat bámulta, gondolom abból kifolyólag, hogy amit nem látok az igazából nincs is.
Most pedig már Ebem és a Sátán Macskája jó pár percet töltött egy szobában anélkül, hogy fújás, vagy nyüsszögés lett volna.
Még néhány látogatás és ki tudja hova fog fajulni ez a dolog.
És ilyet kaptunk <3...
És fogadom, hogy idén kicsit rendszeresebb leszek, mert ahogy most ezeket írtam eszembe jutott vagy 10 olyan dolog amiről említést se tettem...szégyen.
És a végére még egy hír!
Páran összedolgozva elkészítettük ezt: bordermania.weebly.com
Abból az egyszerű tényből kiindulva, hogy rengeteget beszélgettünk arról, hogy nem tudjuk még mi kvázi benfentesek se mindig, hogy melyik kölyökből mi lett, milyen a jelleme, mivé nőtte, ki magát, mit csinálnak vele.
Márpedig olyan nincs amit mi ne akarnánk tudni, így fogtuk magunkat és összerántottuk.
