Költözésrűl..

Nem az első költözése ez Malacnak, de úgy látom ez valahogy megviseli.
Pedig most költöztünk a legjobb helyre, a legjobb körülmények közé, mégis valahogy...

Olyan új szokásokat vett fel:

-Ágyra felmászás és azon hentergés (szigorúan ha nem vagyok otthon)
-Kádba belemászás
-Anya cipőjének elfogyasztása

Próbálok rájönni mi lehet ez, de rejtély...nem sorrend borulás, mert anyát szépen felpozicionáltuk Lír fölé, máshol sehol sincs eresztés, azaz nem velem van baja.

Még arra tudok gondolni, hogy most van velem a legkevesebbet..eddig minden nap minden óráját együtt töltöttük szinte, most azonban kicsit összesűrűsödtek a dolgok, kevesebbet vagyok itthon.

Alapvetően pedig jól van szereti a helyét, újra van edzés, sokat van vele foglalkozva, de akkor sem értem ezeket a hobbikat.

Amúgy gyanús, hogy azért mászik fel mindenre, hogy kilásson az ablakokon, eddig ugyanis könnyedén kilátott valószínűleg sokat töltött az ablakban, most meg...viszont ez eléggé veszélyes tettekre sarkalja...

Agyalok, mert olyan nincs, hogy valamin ne kelljen agyalni.

Mindenből kell egy első..

Most az első versenyünknek volt itt az ideje.

Kezdjük ott, hogy erősítésnek elhívtam Orsit, hogy előző nap aludjon nálunk, hátha eltereli a figyelmem és nem stresszelem szét magam...Ez egész jól bejött, szokás szerint végigdumáltunk két filmet, kutyáztunk, beszélgettünk, megfejtettünk az élet nagy titkaiból vagy kettőt és röhögtünk.

Ők meg utálják egymást, szemlátomást...

Másnap reggel azért már nem lehetett volna zabszem próbát csinálni, felkeléstől ideges voltam kb. Az utazás részletei mellékesek. Leértünk, akkor már csak a következők miatt aggódtam: nem találom meg Anitáékat, nem találom meg hol kell regisztrálni, nem hoztam magammal valamit és emiatt kizárnak, és leginkább mi van ha minden rendben van és le kell futnom a pályákat????

1 futam: Kezdő jumping

Na senki ne izguljon tovább, sikerült regisztrálnom, és még el is indulhattunk sőőt még a nyakörvet se hagytam a kutyán.
A kezdő jumping pályát látva majd sírva fakadtam, hogy te jó ég...ez meg micsoda? Nekem azt mondták a kezdő pályák egyszerűek. Menten meg is volt az alaphangulatom egy kiadós félelemmel.
Szerencsére sok időnk volt bejárni, Anita végig velem volt megmutatta, lejáratta velem trilliószor, aztán lejáratta velem csukott szemmel, majd egy távoli mezőn, szóval, csoda, hogy nem ezzel álmodtam, de legalább tényleg tudtam a pályát.
Elméletben legalábbis:)
Gyakorlatban, a harmadik akadálynál már volt egy megtagadásunk, de szerencsére nem ütközött ki rajtam a hisztis énem (csodálkoztam is magamon rendesen) javítottam, mentünk tovább, a következőnél ugyanez (most mondjam, hogy jellemzően ott hibáztunk ahol Anita mondta, hogy figyeljek?) de az sem érdekelt. Ugyan annak ahogy lefutottuk nem sok köze volt ahhoz, ahogy elméletben le kellett volna, de sebaj. A lényeg, hogy lefutottuk, méghozzá örömmel.
Az utolsó akadály viszont az egyetlen szívfájdalmam a napból, azzal sikerült megszereznünk a kizárást, és azt nagyon nem kellett volna eltolnom.
Kár, de összességében még mindig sokkal nagyobb az öröm bennem. Büszke voltam Lírre, aki végig figyelt, eszébe nem jutott kifigyelni, élvezte, tempója is megvolt annak ellenére, hogy marhapároló idő volt.
Amikor lejöttünk a pályáról azt hittem összeesek. Felmentem a sátorhoz lekuporodtam és sírva fakadtam. (köszönet Orsinak aki nagyon tudta, hogy mit kell ilyenkor tenni, illetve a többieknek, hogy fél perc után már röhögtem sírás helyett).
 Nem, nem a kizárás miatt történt, hanem mert túl stresszeltem a dolgot és valahogy ki kellett jönnie a feszkónak. De nem gond, tudtam, hogy innentől már csak könnyebb lesz.

http://www.youtube.com/watch?v=UdAIqW2ZkT0&feature=youtu.be

2 futam kezdő agility

Na ez már jobban hasonlított egy kezdő pályára. Én is nyugodtabb voltam (napi krízis ugye már megvolt), Lírnek meg mindegy ő egy tündérbogyó, szereti ezt a hopszikálós dolgot.
Szintén volt ugyan két rontásunk, de legalább nem zártak ki.
A zónát szépen vette, és itt jöttem rá, hogy minden hibánk abból fakadt, hogy nem figyeltem a kutyára, nem vártam be, nem jeleztem neki, futottam úgy, ahogy kellene, de ha kicsit jobban figyelek, csomó helyen korrigálhattam volna a kutyát.
Tanulság egy: az agility csapatverseny, ahol a csapat másik tagja a kutya
Tanulság kettő: jó a tanulópénz, egész más egy edzés meg egy verseny. Nekem. Malacnak hót mindegy.

Ezzel a futammal ha minden igaz harmadikok lettünk (nehezen hiszem el), de majd hiszem ha látom:)

http://www.youtube.com/watch?v=C3UmXFe_LJs&feature=youtu.be

És pluszban kiemelném, hogy egyetlen, de egyetlen verőhibánk sem volt!

3 futam csapatverseny:

Na hát ez a röhej kategóriába csúszott át nálam. A harmadik akadálynál kizártak, mivel kihagytunk egy akadályt. De nekem speciel fogalmam sem volt mi történt, így kicsit megzavarodtam emiatt azonnal szét is estem, így rontottuk a 6,7,8-as akadályt is.
És ez volt az a pont ahol feladtam.
Lír itt már elkezdett kiszagolgatni, hog megnyugtassa anyát, így hagytam a francba, szépen egyszerű vonalon leszaladtunk a pályáról és kész.
Nem ér annyit egyetlen verseny egyetlen futama sem, hogy a kutyába feszkót tegyek, vagy a kapcsolatunkat rontsam.
Imádom, fogunk versenyezni, nyilván helyezést is akarok majd elérni, sokat és jót, de az egyetlen ami igazán számít, hogy élvezzük. Amint nem fogjuk élvezni abbahagyom, akár a VB előtti napon is.
De ilyen nem lesz:) Már nem VB előtti nap, hanem, hogy ne élvezzem:)

A felforgató...

Nézzük csak mi mindent változtatott meg a kutyám:

-Költözés 1
-Költözés 2
-Szakítás
-Költözés 3
-Új fényképezőgép
-Új számítógép
-Új barátság
-Autó
-Vezetés
-Mínusz hét kiló
-Édesanyám teljes párfordulása

És még csak két éves...