Nagyfiú

Lírkemalac kezd nagyfiú lenni...vagy annak képzelni magát.

Ennek egyik új látható jele a szukapisin való hümmögés...vagy hápogás vagy tudja fene minek nevezzem. Nyammog rajta mint valami kivénhedt kéjenc..általában semmi mást nem látok csak, hogy szaglászik majd felemeli a fejét és már pumpog...(olyasmi mint a paródiákban az öregek ábrázolása tudjátok a nyammogás).

A másik a harci border felébredése. Ma egy rémmel került szembe ami nem volt más, mint anyáék üvegvitrinjén visszatükröződő Lír...(mondjuk megértem én is meg szoktam ijedni a tükörképemtől bár gyanítom más okokból)...Lír megállt a szekrény előtt és igaz mellkasdöngető morgást adott elő. Holott a tükröt ismeri, de ez úgy tűnik valami más volt. Hiába tiltottam csak visszament, hogy lerendezze az idegen kutyát aki feszül vele szemben...a csúcs az volt mikor lefedtem egy törölközővel az ajtót, mire Lír odaballag aládugja a fejét és bemorogott a biztonság kedvéért, majd peckesen elvonult, de onnantól kezdve akárhányszor elment a szekrény előtt azért megbizonyosodott róla, be-beszagolva a törölköző alá, hogy elment az ellen.

A harmadik ami még volt ma az a WC...
Az előzmény ehhez az, hogy mióta decemberben magára hagytam egy hétre, marhásul nem kedveli ha idegen helyeken eltűnök a szeme elől, ilyenkor mindenhova jön...illetve jönne utánam.
Ma anyáéknál voltunk és hát ugye néha szólít a természet elvonultam ahova kellett, miközben hallom, hogy Lír nyüsszög és kaparja az ajtót. Ezt eljátszotta háromszor négyszer, na mondom remek, de mivel túl lágyszívű vagyok, mondom megpróbálok valamit mielőtt itt nekiállok falkarendet alakítani vagy bármi. Fogtam magam kijöttem és a küszöbig hívtam Lírt, hogy lássa emögött az ajtó mögött ha eltűnök olyankor nem tudok elszökni. Nyilván tök véletlen de mókás volt, hogy ezek után nyugodtan mehettem, csak elfeküdt az ajtó közelében de nem volt se sírás se kaparás. 

Az meg egyszerűen bámulatos, hogy tökéletesen tudja kit mennyire lehet hülyére venni...ha már csak azt nézem mit enged meg velem vagy éppen a Vasutassal szemben az már látványos...de ha idegen jön...barátnőm szokott néha kutyaszittelni, ha nagyon hülyén dolgozunk...neki olyan műsorokat vág le...nem megy rendesen pórázon, terel boldog boldogtalant, nem hagyja olvasni, illetve ha itt alszik a lányzó hajnalban megy és pofán nyalja hátha leviszik sétálni. Egy kis paraszt na...de a hatalom az hatalom, mert a lányzó se bírt még belőle pörköltet csinálni.

A munkában (olyan nagyképű vagyok ezekkel a kifejezésekkel...) is látszik a nagyfiúsodás, azt látom rajta, hogy akar figyelni..na persze nem mindig meg minden körülmények közt és továbbra is fenntartom, hogy hacsak nem éheztetem két napig nem motiválható kajával (ma kipróbáltam kiköpte a májat ha labdát látott, holott tegnap nem kapott vacsorát aznap meg reggelit) de labdára szépen dolgozik és sokkal jobban figyel. Tanulni akar.

Szívecske

Lír az első kutyám, így talán nem annyira hiteles, de azt hiszem amíg nem volt bordered nem volt kutyád...teljesen menthetetlen imádom ezt a kutyát...mindig lesz borderem ez már biztos, de abban is biztos vagyok, hogy hozzá senki nem fog felérni, első kutya ide vagy oda: Ő Életem Kutyája...

Annyira tökéletesen olyan amilyennek lennie "kell" idióta, kedves, szerethető, de idegenekkel kellően távolságtartó, lelkes, bújós. Ha munka van akkor se tudja levetkőzni az idótaságát, de mégis mindent gyorsan levesz, pörögve csinál, hogy az örömköre végén vigyorogva lecsekkolja még mindig imádom.

Tudom, hogy nagyon nagyon nagyon messze van...de valaki találja fel az örök életet kutyáknak!

Sanyarú sorsú állat foglalkoztatása

Az a baj, hogy mindig a felét elfelejtem mindennek mire ide jutok az tuti...most is összesen két dologra emlékszem, ami, figyelembe véve azt is, hogy az egyik most hétvégén volt, hát nem nagy teljesítmény...

No sebaj...

Általános programjaink:

-Patak: mondjuk nem ilyenkor mikor kinézek és ősz van, de amikor a hőség volt akkor rendszeresen lementünk a patakra, hogy megáztassuk a kiskutyát (ja igen, hát kiskutya, lehet, hogy felnőtt meg minden de a Vasutas a mai napig úgy köszön neki, hogy szia babakutya...és már ő marad a kiskutya az tuti)..Lír még mindig nagyon élvezi a patakot, olyan rohangálást levág, és olyan gyomrosokat kapok, hogy ihaj, így ide nem árt játszósba menni. (az a hobbija ilyenkor, hogy megáll a távolban lekuporodik és vár, ilyenkor be kell hívni, ő turbósebességgel, odarohan az emberhez leoszt egy gyomrost és belevetődik a vízbe. Az élet szép, na)
Azt meg nem tudom eldönteni, hogy én vagyok túl kevéssé aggodalmas (hallom ám a röhögéseket) vagy más...de én simán beleengedem abba a patakba..eddig sem volt tőle semmi baja (csak mert mindig jönnek szembe kutyások, akik teljesen meg vannak lepve, hogy én beleengedem, és még nagyobb elánnal tiltják a saját kutyájukat. Én viszont azt gondolom, hogy ilyen dög melegbe vízhez vinni a kutyát és nem beleengedni eléggé kínzás...)
-Agility: ez hivatalosan heti négy alkalom, mivel általában versenyek ez-az van a heti 2-3 van meg stabilan. Azt viszont szeressük. Lír lelkes kis bogyó, nagyon jól leszívja fizikálisan és szellemileg is a dolog. Próbál figyelni, de szegénynek egyelőre én még többet akadályozok, mint segítek, de ez majd javul. Az a jó még, hogy az én bamba showborderem állandóan terelni akar így ha nem vagyok pontos akkor nagy ívben terel engem a labdát akadályt, mindent. Most azt döntöttem el, hogy az ide parancsot, kicsit konkretizálom neki. Úgy gondoltam, hogy mindkét kezemben lesz párizsi, kinyújtom az egyiket (mint agiban mikor megvezetsz) közben mondom h ide-ide ha rácuppan a kezemre akkor abból megkapja, váltás...hátha. Alapvetően még mindig kicsit messze van tőlem, de ez valami stiklije lehet )ötleteket szívesen várok), mert amúgy is szereti ezt a féllépés távolságot, ha simogatom akkor is ha közel ülök le fél lépést elcsúszik, most nem tudom az ő személyes terét tartja ilyenkor tiszteletben vagy az enyémet...benyúlhatok meg magamhoz szoríthatom meg minden, de alapeset az, hogy picit messzebb van, kivéve ha extra bújós kedvében van.

Speciális programok.

-Visegrád: elmentünk nagy okosan a nem régi 40 fokba Visegrádra, mert Nórikának úgy rémlett, hogy az ottani ösvény az árnyas, patakos és nem műút...hát így is volt vagy száz méteren...aztán műút, úgyhogy inkább találtunk magunknak valami kis túraösvényt, amiben meg az volt a mókás, hogy éppen valami cserkészvetélkedő vagy vizsga vagy mifene zajlott rajta, és rendszeresen jöttek szembe cserkész kisfiúk és lányok (bár süti nélkül)...ami viszont meglepett, hogy a többségük félt a kutyától...nekem ez valahogy fura, elvégre ők természetjáró, természetbarát társaság nem? Vagy a kutya az más? Mindenesetre mókás volt, aztán sajnos a túraútnak a faluban lett vége és igazi remek falusi kutyatartási bizonyítékokat gyűjtöttem. Elég volt Lírrel elmenni a kerítés előtt, hogy az egész utca zengjen az ugatástól ilyenkor olyan szívesen megkérdezném a tulajt, hogy édes szép szívem itt élsz a Pilisben mégis mennyit vagy kint a kutyával? Áh...

-Jászberény: SK hívott megint fegyelmezőzni és romozni. Szintén negyven fokba, mert nem jó az élet ha nem forr vagy mi. Három része volt kvázi a napnak: ügyességi, fegyelmező, romozás.
Az ügyességi lesz az amit nem fogok erőltetni, illetve a létrát igen, de a többit nem, mert szögesen ellentmond az aginak és én inkább abban szeretnék ügyködni (itteni ügyességin ugye felugrik az akadályra megáll, végén megáll, leugrik, megáll. ha erre rászokna agi közben agyvérzést kapnék. Szóval ezt hanyagoljuk). A létra mondjuk mókás volt, szegény idióta állatomnak egyszer sem sikerült rájönnie mi ennek igazából a lényege ellenben az összes szökőutat megtalálta. Na igen ebben mint tudjuk kiskora óta tehetséges.
Fegyelmező: májkrém követése kiváló, koncentráció kevésbé, ügyesen dolgozik egyébként, de nem tud hosszan koncentrálni. Most a szemkontaktus erősítést kaptuk, ez otthon már remek parkban remek, csak nagy ingerkörnyezetben Lírt nem szokta érdekelni a kaja, így most próbálom arra rávenni, hogy a labdát is akkor kapja meg ha szemkontaktál. Meglátjuk (a figyelés amúgy is hasznos cucc lenne nála).
Romozás: az most rövid volt mert azért rendesen lefáradt kutya volt addigra, ráadásul nem tanítottam meg ugatni, így nem tudunk előre haladni (ezt pótolnom kell), így csak egy romséta apporttal című körünk volt. Viszont életemben először voltam megkeresendő személy:D az jó volt élveztem:D Monty is megtalált és Glen is (aki még mindig halál cuki) így épségben haza is jöhettünk.
Gábornak meg ezúton is nagyon köszönöm a fuvart!!!! És elnézést a félkiló szőrért amit otthagytunk az autójában.

Biztos volt még valami, de már öregszem nem bírok ennyi mindent fejben tartani.

Tegnapi nap bónuszaként még jegyeznem kell a krónikákba, hogy Lírnek sikerült szarba henteregnie...én eddig olyan büszke voltam, hogy ő nem, ő soha (mondjuk most is szerencsére csak ízelítőt vett pár centis kis díszt aggatott magára, de nagggyon élveztem lemosni.)

2011 április 29 - 2012 április 29

Boldogságos szülinapjuk is volt ezeknek az ördögfiókáknak! (Mással készültem volna, csak sajnos minden összeesküdött ellenem így majd jövőre)

Core of the Tornado - Lír

Can Not Be True - Suzy

Clap of Thunder - Merlin

 

 Chaos Theory - Marcipán

Cyclone Eye - Leia

  
Can't Pretend - Milo

  
Cruella De Vill - Josephine

  
Cunning Vixen - Vixen

  

Hiánypótlás sokadjára

Miért van az, hogy vagy rámjön a szófosás és akkor naponta írok, vagy mint most is kimarad egy hónap, pedig bármilyen hihetetlen de még ennyi idősen is minden nap tud nekem valami újat mutatni, minden nap elcsodálkozom rajta és minden nap jobban kötődöm a világ legidiótább jószágához.

Most akkor elsőnek írok róla egy összefoglalót, aztán meg a programokról (akadt pár)...

Szóval Őfelsége:

-Kezdem az egyetlen rosszal amit tudok róla mondani, kezdi megint nézegetni a kiskapukat, de persze ezt sem ám úgy, hogy akkor felborítunk, felzabálunk, megtépünk, elszaladunk, hanem olyan kis kötsg módon. Kedvencem volt a behíváskor egy méterre nekem háttal leülés...vagy lefekvés...aztán ezért kiosztottam egy osztályfőnökit azóta be tud találni rendesen, de ugyanez volt a parancsokkal, vagy süket volt szegény vagy késleltetve csinálta meg vagy bohóckodott. Ezt is lerendeztünk, most úgy látom béke van, bár mintha most találna magának egy új hobbit, szívatja a kutyákat. Nem támadja nem morog nem ugat, csak hecceli azokat akik a kerítésen belül vannak. Szóval vannak kis bepróbálkozásai, de mikor tudatosítom benne, hogy az a kiskapu bezony még mindig zárva van akkor rend lesz.

-Napról napra megbízhatóbb, illetve rosszul fogalmaztam, én bízom benne napról napra jobban. Akik ismernek tudják, hogy végtelenül végig stresszeltem a kiskutyázást, hogy eleget foglalkozok vele, hogy mindent jól csinálok, hogy nem szedi-e szét a lakást, hogy nem lesz baja, hogy....szóval sorolhatnám (nem, nem állítom h normális vagyok). Mostanra elértük azt, hogy a hálószoba ajtó nyitva van amikor elmegyünk és nem csinál semmit, a konyhába sztem a lábát se teszi be, legalább is ott sosincsen homokfolt meg semmi, ha a földön hagyjuk az üres pizzás dobozt azt is ott találjuk ahol hagytuk. (Na most még mielőtt megvádolnak, szelektív gyűjtés van nálunk és amíg le nem megyünk a szelektívbe előfordul h egy délelőttöt a földön tölt a doboz).
Sőt a múltkor már arra is képes voltam, hogy miután hazajöttem munkából levittem sétálni egy nagyot és újra elmentem amíg bevásároltam, igaz, csak félórára, de nekem ez is nagy lépés, mert eddig sosem hagytam otthon hosszas egyedül lét után újra, és nem is akarok belőle rendszert, de néha muszáj így megoldani, és megnyugtat a tudat, hogy ezt ő bírja. (szerintem eddig is bírta, de az volt bennem, hogy szegény kis propeller, otthon van kilenc órát uána én egy percre sem hagyom egyedül).

-Kezdek gondolkodni, hogy be kéne szereznem egy boxot vagy valami felülről zárt dolgot, mert az újabban minden alá bemegy és ott pihen, sétakor pad  vagy motor alá (ez utóbbival a frászt hozza rám), otthon szék alá, dívány alá...mindegy csak felülről legyen valami a feje fölött. Amúgy is változik a pihenési szokásai, eddig mindig bent aludt a hálóban a földön mellettem, most már kitette az előszobába a székhelyét.

-Nagyon bújós lett, otthon tiszta cica, jön bújik, eldobja magát, ha ülsz az öledbe fekteti a fejét és onnan les fel, ha leguggolok valami miatt akkor azonnal ott terem feje a vállamon. Ha közlekedek a lakásban vigyáznom kell, mert váratlanul az ember lába közé dugja a fejét és ott sétál velem.Én meg persze azonnal elolvadok.

-Dumásodik...nem ugat, nem nyüszög, hanem fekszik a földön az oldalán feje kitekeredve az irányomba és hümmög, dönnyög, vakerál. Mivel ettől persze elröhögöm magam és muszáj megbrummogtatni, nyilván egyre gyakrabban, de nem zavar, mert tényleg cuki. (Az mondjuk más mikor áll vagy fekszik a szobában nézi a falat és nyüszög neki, de nem szoktam beleszólni a beszélgetésükbe).

-Agiben (erről majd lehet írok hosszabban) egyre figyelmesebb, már látom rajta, hogy érti, hogy az akadályokon való átjutás a lényeg és úgy ahogy én mutatom. Múltkor volt egy edzés ahol szó szerint láttam, ahogy kattog az agya és figyel, hogy merre kell mennie, és ha tévesztett akkor torpanás és vissza a jó irányba. Azt hiszem ez a mi sportunk. Ráadásul mióta agilitizünk és idősödik egyre jobban osztja be az energiáit, ha megyünk, csinálunk akkor pörög otthon viszont általában pihen, magában játszik.

-Reggelente megvan a kis szertartásunk, hétkor arra kelek, hogy egy fejet fektettek a kezemre, lábamra amit éppen elért, ha erre kinyitom a szemem akkor elkezd örömtáncolni, toporog csóvál, vigyorog. Miközben én készülödöm ő mindenhova követ néha forog egyet a levegőben (jajj tudom neki nyugodtan kéne várnia, hiszen én arra mehetek amerre akarok nincs joga felpörögni, de ez engem nem érdekel. Lír tudja, mikor viszem őt magammal akkor táncol és mikor csak készülődőm mert vasutas viszi ilyenkor csak nézelődik) úgyhogy nálunk gyakori reggel a "jól van idióta"  és társai gügyögő módú elmondásai.