Na...
Én alapvetően egy idegenekkel kompromisszumkerülő alkat vagyok, de másfél év a lakótelepi kutyásokkal eljuttatott oda, hogy vagy fel fogom mindegyiket rúgni a Holdra, vagy mogyin csapom amelyiket lehet, esetleg ordítok.
1: Tegnap reggel séta végén kanyarodom haza, mert az az eszeveszett ötletem támadt, hogy be kéne menni dolgozni időre, na most a mellettünk lévő házban van egy bolond kutyás nő, aki régebben a park egyik oldaláról ordított át nekem a másikra, hogy fogjam meg a kutyám és tűnjek innen, akkor még szépen közöltem vele, hogy legközelebb akkor szóljon hozzám, ha a kutyám 5 méteres körzetben megközelíti az övét. Előbb semmiképpen.
Ez szerencsére mostanáig nem következett be, de ahogy hazafelé bandukoltunk egyszer csak jönnek szembe a kutyájával, na most biztosan nem jött rá, hogy a parkban csomó másik ösvényen lehet sétálni, én viszont hiába megyek be másik ajtón, azzal nem jutok haza, tehát kettőnk közül csak ő tud irányt változtatni nem tette meg.
Még így is volt közöttünk vagy 5 méter, de a végén Lírt lábhoz kértem és úgy mentünk fel, de ő már messziről sipogott, hogy jááj fogjam meg a kutyát (közben az övé nyilván ugyanúgy póráz nélkül sétált) na ekkor eldurrant a jó tündér agyam és közöltem vele, hogy kurva gyorsan akadjon le rólam és keressen más basztatnivalót mert már rohadtul unom. Nem kevéske hangerőn. Nem vagyok rá büszke, de tényleg iszonyatosan elegem van, hogy itt senkinek nincs jobb dolga.
2: Most este...szintén már jöttünk volna fel mikor jön szembe egy francia bulldog, na most ugye Lír egyetlen fajtát nem bír...a francia bulldogot (apropó ha van valakinek jólnevelt francia bulldogja és hajlandó lenne Lírkével a közömbösítést gyakorolni írtó hálás lennék)...szóval mikor én megláttam a bulldogot hátrébb húzódtam kifektettem a kutyát. Igenám de a bulldog észrevette Lírt és elkezdett morogva hörögve behúzni a járdáról a havas-jeges parkrészre, az iszonyatosan okos és mellesleg a kutyát remekül kézben tartó kisfiú meg röhögve követte. Lír kipattant a helyben maradásból és megindult a kutya felé, de kb két métert aztán rájött, hogy most lehet, hogy agyoncsapom és visszafeküdt. Kisfiút még midnig húzza befelé a bulldog, de az enyém immár kb 4 méterről nyugodtan figyeli a jelenetet.
-Fogja meg a kutyáját!! Fogja meg a kutyát - sípitott a kisfiú, immár nem röhögve hanem majdnem pofára esve, mert nem bírta visszatartani a még mindig nyomuló kutyáját (mert persze flexi az kell egy neveletlen kutyának)
Megérdeklődtem, hogy én mit fogjak az egyhelyben fekvő kutyámon mikor ő nem bírja pórázon kordában tartani a sajátját.
Anyuka mindeközben három méterről szemléli a dolgot, amíg a fia végere segítséget nem kér, hogy ő nem tudja visszatartani a kutyát vegye már át. Anyuka bekocog a hóra és kettőjük együttes erejével elrángatják a kutyájukat. izom és séz csatájából azért majdnem az izom győzött. Vagy az ész, mert sztem a kutyának több volt.
A hülye meg természetesen én vagyok mert a kutyát pórázon kell tartani és nem nevelni és az kicsit sem ciki, hogy ketten birkóznak le egy 10 kilós kutyát. Mert ha az látta volna a pórázt nyilván máshogy viselkedik.
És nekem ezennel eldurrant az agyam. Én próbáltam kedves lenni meg jófej, meg édes, meg mittudomén. De nem ez így nem működik, akkor mostantól ordítok. Eddig abban reménykedtem, hogy egyfajta hittérítőként, majd ha azt ltják így is lehet...na egy frászt mostantól arra gyúrunk, hogy mindenki kerüljön el minket a francba.
2013. február 22., péntek
2013. február 16., szombat
Agi videók
Ez ilyen három bejegyzéses nap úgy látom
De ez csak egy gyűjtőposzt belső kényszer hatására most összerakom az eddigi agi videóinkat.
1:
Ez egy rettenetes minőségű videó mégis szeretem, mert ez volt az első felvételünk és mert aznap esett le egy csomó minden mindkettőnknek, valamint azna csináltunk először kecskert (hivatalos nevén talán ketschker, de annyira nem érdekel)
http://www.youtube.com/watch?v=2613bU_Lg-A
2:
Szintén nem túl hosszú és egy sima kűr, nekem viszont már mókás. Örülök, hogy az is látszik, hogy én fejlődöm (már ehhez képest mostanra remélhetőleg), legalábbis azt már látom, hogy mit rontottam itt el. Többek között lassú vagyok mint a tetű ezért nem érek oda a végén az akadályhoz, hogy irányt mutassak.
http://www.youtube.com/watch?v=LikBsvCssQ8
De ez csak egy gyűjtőposzt belső kényszer hatására most összerakom az eddigi agi videóinkat.
1:
Ez egy rettenetes minőségű videó mégis szeretem, mert ez volt az első felvételünk és mert aznap esett le egy csomó minden mindkettőnknek, valamint azna csináltunk először kecskert (hivatalos nevén talán ketschker, de annyira nem érdekel)
http://www.youtube.com/watch?v=2613bU_Lg-A
2:
Szintén nem túl hosszú és egy sima kűr, nekem viszont már mókás. Örülök, hogy az is látszik, hogy én fejlődöm (már ehhez képest mostanra remélhetőleg), legalábbis azt már látom, hogy mit rontottam itt el. Többek között lassú vagyok mint a tetű ezért nem érek oda a végén az akadályhoz, hogy irányt mutassak.
http://www.youtube.com/watch?v=LikBsvCssQ8
Ugyanaz az edzés ugyanaz a pálya. Még mindig tetű
lassú vagyok, és esetlen, de legalább a végén remekül látszik, hogy lehúzom a
kutyát az akadályról. Aki már itt is csóválva nyomta végig a pályát ám..<3
3
Ez egy novemberi videó azt hiszem, ahhoz képest
királyul pólóban nyomom, érdekes időjárás volt itt…
Itt főleg a szlalom volt kihívás, sajnos a videó elején látszik, hogy megüti magát a szlalomban (és utána is csóvál tovább, na ezért imádom!) és emiatt utána a szlalom már kicsit ivsszaesett, de ennek ellenére szeretem ezt a videót, mert Lír csóvál én meg végre nem úgy nézek ki mint egy pályára tévedt galamb aki készül összeszarni magát.
Itt főleg a szlalom volt kihívás, sajnos a videó elején látszik, hogy megüti magát a szlalomban (és utána is csóvál tovább, na ezért imádom!) és emiatt utána a szlalom már kicsit ivsszaesett, de ennek ellenére szeretem ezt a videót, mert Lír csóvál én meg végre nem úgy nézek ki mint egy pályára tévedt galamb aki készül összeszarni magát.
4:
Ez is rövid, de két dolog fontos egyrészt szépen
bement már a szlalomba akadályról (igen még nyitva van de pont nem érdekel)
valamint szépen megy fel már a zónás akadályokra is. ha jól emlékszem ez volt
az első ilyen alkalom először én le is fagytam, gondolván, hogy ááá úgysem megy
fel rá. Mondtam már, hogy bízni kéne a kutyában?
5:
December 30-ai videó, főleg technikai elemeket
gyakoroltunk, hintát, zónákat, illetve egy távküldést is. Azért így végignézve
a videókat mond akárki amit akar, büszke vagyok magunkra, fejlődünk, lehet van
aki nálunk gyorsabban, de biztos hogy nincs olyan aki jobban élvezné.
6:
Ez pedig az utolsó szerkesztett videó, nem is én futok rajta, hanem az edzőnk, mert én még nem bírtam a tempót a betegség után. Lír meg zseniális ennyi. Ez az a pálya amit szerintem ha nyitott szlalom lett volna simán végigfut elejétől a végéig megszakítás nélkül.
Azért volt egyébként még jó, hogy nem én, hanem egy profi futott a kutyával, mert így eléggé egyértelmű lett nekem, hogy Lír már mindent tud, többet nem aggódhatok azon, hogy jahajj vajon tudja-e, mert tudja, nem lassíthatok, nem kételkedhetek benne. ő mindent tud, nekem kell már felnőni hozzá.
http://www.youtube.com/watch?v=NlRBXgaAVNkEz pedig az utolsó szerkesztett videó, nem is én futok rajta, hanem az edzőnk, mert én még nem bírtam a tempót a betegség után. Lír meg zseniális ennyi. Ez az a pálya amit szerintem ha nyitott szlalom lett volna simán végigfut elejétől a végéig megszakítás nélkül.
Azért volt egyébként még jó, hogy nem én, hanem egy profi futott a kutyával, mert így eléggé egyértelmű lett nekem, hogy Lír már mindent tud, többet nem aggódhatok azon, hogy jahajj vajon tudja-e, mert tudja, nem lassíthatok, nem kételkedhetek benne. ő mindent tud, nekem kell már felnőni hozzá.
Talán még vannak videóink, majd kiderül, de ha lesznek egy ideig ide fogom feltenni őket.
Nagy felnőtt Kan...
Lír lassan két éves lesz azaz ereje teljében lévő ivaros kan. Mint ilyen a veszélyességi piramis csúcsán van ugye...erről jut eszembe szeretnék gratulálni annak a kedves nagymamának, aki a Malactól való félelmében (pórázon volt) az unokáját átterelt a félméteres járda 5 sávos autóúttal ellátott túloldalára, hiszen mennyivel jobb már ha véletlen esetleg elsodrodik a gyerek az autók közé, mint az ha elmegy egy kutya mellett.
Na de visszatérve a Vad Kanra...szóval az én veszélyes kifejlett kankutyám gyakorlatilag az óvóbácsi. Agin most van egy féléves kölyök, meg egy két hónapos. Lír meg mindkettőjükkel olyan remekül elvan. A féléves kicsivel konkrétan szét kell őket szedni, mert különben kipurcanna edzésre.
Szeretem az idiótámat lássuk be, szeretem, hogy ennyire jó természet, oké be kell vallanom, két esetben nem ennyire kedves, ha nyomott orrú kutyát lát, illetve ha megfogom a nyakörvét (ez az állatorvosnál szokott rendszeresen előfordulni, hogy megfogom amíg a másik kutya kijön, mire behörög) ezzel viszont nem tudok mit tenni, nem tudok megkérni idegen kutyásokat, hogy menjenek el mellettünk amíg én fogom a kutya nyakörvét és ne törődjenek a hörgéssel (Orsi?).
De tényleg ezenkívül nagyon elégedett vagyok a temperamentumával és a jellemével, magabiztos, nyugodt, ha meg is ijed valamitől rögtön megvizsgálja, barátságos, lendületes viszont tudja mikor kell pihenni.
És igen ezek mellett persze megvannak a maga kis dolgai, azaz megtalálja ki a gyenge láncszem és azzal pofátlan, mindenbe benne akar lenni, hisztis, ha nem úgy alakulnak a dolgok ahogy szeretné, belefekteti a fejét a könyvbe, belemászik az öledbe ha simogatást akar. Szóval félteni se kell, de lehet ám most szívhez kapkodni engem mindez addig nem érdekel amíg egy halk szóra abbahagyja.
Nem robotot akarok hanem kutyát.
Fenéket.
Lírt.
Na de visszatérve a Vad Kanra...szóval az én veszélyes kifejlett kankutyám gyakorlatilag az óvóbácsi. Agin most van egy féléves kölyök, meg egy két hónapos. Lír meg mindkettőjükkel olyan remekül elvan. A féléves kicsivel konkrétan szét kell őket szedni, mert különben kipurcanna edzésre.
Szeretem az idiótámat lássuk be, szeretem, hogy ennyire jó természet, oké be kell vallanom, két esetben nem ennyire kedves, ha nyomott orrú kutyát lát, illetve ha megfogom a nyakörvét (ez az állatorvosnál szokott rendszeresen előfordulni, hogy megfogom amíg a másik kutya kijön, mire behörög) ezzel viszont nem tudok mit tenni, nem tudok megkérni idegen kutyásokat, hogy menjenek el mellettünk amíg én fogom a kutya nyakörvét és ne törődjenek a hörgéssel (Orsi?).
De tényleg ezenkívül nagyon elégedett vagyok a temperamentumával és a jellemével, magabiztos, nyugodt, ha meg is ijed valamitől rögtön megvizsgálja, barátságos, lendületes viszont tudja mikor kell pihenni.
És igen ezek mellett persze megvannak a maga kis dolgai, azaz megtalálja ki a gyenge láncszem és azzal pofátlan, mindenbe benne akar lenni, hisztis, ha nem úgy alakulnak a dolgok ahogy szeretné, belefekteti a fejét a könyvbe, belemászik az öledbe ha simogatást akar. Szóval félteni se kell, de lehet ám most szívhez kapkodni engem mindez addig nem érdekel amíg egy halk szóra abbahagyja.
Nem robotot akarok hanem kutyát.
Fenéket.
Lírt.
Helyi Hülye
Hurrá, már úgy hiányoztak!!
1: Reggeli séta, jön szembe egy ilyen kis izéke meg az ő szemmel láthatóan magabiztos gazdája, én ilyenkor általában kifektetem Lírt, a békesség kedvéért, csökkentve a fenyegető mivoltát, hiszen óriási testmérettel rendelkezik.
Izéke erre felbátorodva elkezdett ugatni, mire a gazdája a következőt bírta mondani a szájával:
-Nyugalom kicsikém, nem kell félni a gonoszul néző kutyától...
Szóval rettegjetek! A sátán kutyája maga lakik nálam villogó tekintettel.
2: Fogom magam és fizika órát fogok tartani a lakótelepnek...az első példa a következő lesz, mekkora erővel foglak seggbe rúgni, ha még egyszer kibaszol az ablakon a kilencedikről egy félkiló kenyeret...avagy számoljuk ki az a kenyér mekkora erővel vert volna fejbe ha eltalál...
1: Reggeli séta, jön szembe egy ilyen kis izéke meg az ő szemmel láthatóan magabiztos gazdája, én ilyenkor általában kifektetem Lírt, a békesség kedvéért, csökkentve a fenyegető mivoltát, hiszen óriási testmérettel rendelkezik.
Izéke erre felbátorodva elkezdett ugatni, mire a gazdája a következőt bírta mondani a szájával:
-Nyugalom kicsikém, nem kell félni a gonoszul néző kutyától...
Szóval rettegjetek! A sátán kutyája maga lakik nálam villogó tekintettel.
2: Fogom magam és fizika órát fogok tartani a lakótelepnek...az első példa a következő lesz, mekkora erővel foglak seggbe rúgni, ha még egyszer kibaszol az ablakon a kilencedikről egy félkiló kenyeret...avagy számoljuk ki az a kenyér mekkora erővel vert volna fejbe ha eltalál...
2013. február 11., hétfő
Kedves kiskutya tulajdonosok...
...attól még, hogy megláttok egy másik kutyát amelyik nagyobb mint a tiétek NEM kell felkapni a kutyátokat. Ad egy ennyi erővel rá is tetoválhatnátok, hogy Labda vagy Zsákmány, ad kettő attól még, hogy nagyobb nem biztos, hogy kiskutyát eszik (lehet nem is éhes). Ad három ha a nagykutya neki akar menni, akkor neki is fog és mennyivel jobb az úgy, hogy a te kezedben van és el se tud futni illetve te is megsérülsz, hát nem?
Lír szarik a kiskutyákra, akkor is ha ugat, de abban a pillanatban, hogy felkapják odarongyol, hogy miaz miaz? Amiről a kiskutya ideges lesz amitől Lír még jobban spilázik és Malac alapjáraton nem is agresszív. Ilyenkor sem az, de odarohan megnézni sőt ugrál is. Ez az én saram tisztában vagyok vele, tiltom is, de általában a nekiindulása már ordítást vált ki akkor is ha lekanyarodik félúton, mert rászólok. De neki se indulna, ha nem kapnák fel a kiskutyákat. Ezzel gyakorlatilag belengetsz egy vörös posztót, tízből kilenc kutya orra elé.
Anno volt egy nagyon jó előadás ahol gyakorlatilag levezették mit lát a másik kutya a felkapott kiskutyából. Hát nem kutyát, de tedd csak vissza a földre és minden a helyére kerül.
Pláne szerinted a saját kutyádnak mekkora élmény, hogy felrántod a nyakörvénél?
Nagykutyát látsz és félsz kanyarodj el, vagy tegyél sárga masnit a kiskutya pórázára és akkor majd elkerülnek titeket. Vagy meg lehet kérni a másikat, hogy ne menjen oda (abba bele se megyek hogy normális kutyás nem bratyiztatja össze a kutyáját minden kutyával, ahogy a gyerekemet se uszítom rá minden szembe jövő pulyára.)
Sőt mondok még egy titkot. Egy kiskutya is tud játszani egy nagykutyával, pláne ha esélyt adsz rá és valaha sikerül találkoznia egyel úgy, hogy a lábai a talajon vannak.
Ezek kutyák, mélységesen nem érdekli őket ki mekkora.
Nem a kiskutyád fél a nagykutyáktól hanem te. Nem te véded őt hanem ő téged.
Kinek jó ez?
Lír szarik a kiskutyákra, akkor is ha ugat, de abban a pillanatban, hogy felkapják odarongyol, hogy miaz miaz? Amiről a kiskutya ideges lesz amitől Lír még jobban spilázik és Malac alapjáraton nem is agresszív. Ilyenkor sem az, de odarohan megnézni sőt ugrál is. Ez az én saram tisztában vagyok vele, tiltom is, de általában a nekiindulása már ordítást vált ki akkor is ha lekanyarodik félúton, mert rászólok. De neki se indulna, ha nem kapnák fel a kiskutyákat. Ezzel gyakorlatilag belengetsz egy vörös posztót, tízből kilenc kutya orra elé.
Anno volt egy nagyon jó előadás ahol gyakorlatilag levezették mit lát a másik kutya a felkapott kiskutyából. Hát nem kutyát, de tedd csak vissza a földre és minden a helyére kerül.
Pláne szerinted a saját kutyádnak mekkora élmény, hogy felrántod a nyakörvénél?
Nagykutyát látsz és félsz kanyarodj el, vagy tegyél sárga masnit a kiskutya pórázára és akkor majd elkerülnek titeket. Vagy meg lehet kérni a másikat, hogy ne menjen oda (abba bele se megyek hogy normális kutyás nem bratyiztatja össze a kutyáját minden kutyával, ahogy a gyerekemet se uszítom rá minden szembe jövő pulyára.)
Sőt mondok még egy titkot. Egy kiskutya is tud játszani egy nagykutyával, pláne ha esélyt adsz rá és valaha sikerül találkoznia egyel úgy, hogy a lábai a talajon vannak.
Ezek kutyák, mélységesen nem érdekli őket ki mekkora.
Nem a kiskutyád fél a nagykutyáktól hanem te. Nem te véded őt hanem ő téged.
Kinek jó ez?
2013. február 7., csütörtök
Egy betegség margójára
Az elmúlt hétben beteg voltam emiatt most három dolgoról fogok írni:
1: Az én anyukám egy Kincs. Igen, mindenki jó esetben ezt gondolja a sajátjáról, de nem sajnálom, az enyém nyert. Anya ugyanis nem igazán van oda a kutyákért, pláne a velük járó maceráért és koszért. De az elmúlt egy hétben naponta háromszor lement Malaccal, sétáltatta, játszott vele, törölgette a lábát, etette, foglalkozott vele. Szóval anya egy kincs.
Amúgy röhej ez az egy hét mennyire jót tett a kapcsolatuknak, Lír ugyanis kezdi anyát is ember és nem személyzet számba venni. Elkezdett figyelni rá, kötődni hozzá.
2: A Malac: hát egyrészt tuti, hogy érezte, hogy beteg vagyok, mert egész héten csak feküdt mellettem a földön, de nem piszkált, nem bökdösött, semmit nem csinált, csak őrzött. Onnan lehetett tudni, hogy jobban vagyok, hogy már meg-meg jelent egy dudaorr a képembe, jelezve, hogy most már azért kapjam össze magam és vagy labdázzunk, vagy simogassam vagy valami, mert már elég volt. Amúgy malac irigy. Megirigyelte a betegségem, így a végére még magának is összeszedett egy kötőhártya gyulladást, hogy kicsit őt is abajgassuk.
3: TVztem...na ezt nem kellett volna...ugyanis rengeteg Szízár és Viki került elém. És én nagyon gyorsan ideges lettem tőlük. Viki ugyan ártalmatlan legalább, de már ott is kiabáltam anyának, hogy ne anya ezt se csináld és ezt se (kiabáltam volna ha lett volna hangom), mert nem tetszett minden amit javasolt és sokan azért szeretik ezeket az instant megoldásokat. Kár, hogy ilyen nincs. Asszem ez a legnagyobb baj a problémás gazdikkal, hogy mindenre instant megoldást akarnak. Azokra pedig ezek a módszerek lehet, hogy jók, de ettől még semmi, de semmi nem változott a kutya és az én viszonyomban. No mindegy.
Szízár azonban...belegondolva, hogy amikor még aktív kutyasulis voltam már akkor látszott, hogy sok a növendéke ami nagyon nem jó. Kutyákat bökdöső-rugdosó gazdik.
És úgy tűnik a módszerei azóta sem változtak azóta sem. Néztem a műsorát, minden kutyát nyakon vert kétszer (jó esetben) és ennyi. Boldogan élnek tovább, hogy mi okozta, hogy mitől lehetne megszüntetni...na az semmi. Nem is értem, hogy lett ebből guru...
Aztán inkább abbahagytam a TV-zést, mert felment tőle a lázam.
1: Az én anyukám egy Kincs. Igen, mindenki jó esetben ezt gondolja a sajátjáról, de nem sajnálom, az enyém nyert. Anya ugyanis nem igazán van oda a kutyákért, pláne a velük járó maceráért és koszért. De az elmúlt egy hétben naponta háromszor lement Malaccal, sétáltatta, játszott vele, törölgette a lábát, etette, foglalkozott vele. Szóval anya egy kincs.
Amúgy röhej ez az egy hét mennyire jót tett a kapcsolatuknak, Lír ugyanis kezdi anyát is ember és nem személyzet számba venni. Elkezdett figyelni rá, kötődni hozzá.
2: A Malac: hát egyrészt tuti, hogy érezte, hogy beteg vagyok, mert egész héten csak feküdt mellettem a földön, de nem piszkált, nem bökdösött, semmit nem csinált, csak őrzött. Onnan lehetett tudni, hogy jobban vagyok, hogy már meg-meg jelent egy dudaorr a képembe, jelezve, hogy most már azért kapjam össze magam és vagy labdázzunk, vagy simogassam vagy valami, mert már elég volt. Amúgy malac irigy. Megirigyelte a betegségem, így a végére még magának is összeszedett egy kötőhártya gyulladást, hogy kicsit őt is abajgassuk.
3: TVztem...na ezt nem kellett volna...ugyanis rengeteg Szízár és Viki került elém. És én nagyon gyorsan ideges lettem tőlük. Viki ugyan ártalmatlan legalább, de már ott is kiabáltam anyának, hogy ne anya ezt se csináld és ezt se (kiabáltam volna ha lett volna hangom), mert nem tetszett minden amit javasolt és sokan azért szeretik ezeket az instant megoldásokat. Kár, hogy ilyen nincs. Asszem ez a legnagyobb baj a problémás gazdikkal, hogy mindenre instant megoldást akarnak. Azokra pedig ezek a módszerek lehet, hogy jók, de ettől még semmi, de semmi nem változott a kutya és az én viszonyomban. No mindegy.
Szízár azonban...belegondolva, hogy amikor még aktív kutyasulis voltam már akkor látszott, hogy sok a növendéke ami nagyon nem jó. Kutyákat bökdöső-rugdosó gazdik.
És úgy tűnik a módszerei azóta sem változtak azóta sem. Néztem a műsorát, minden kutyát nyakon vert kétszer (jó esetben) és ennyi. Boldogan élnek tovább, hogy mi okozta, hogy mitől lehetne megszüntetni...na az semmi. Nem is értem, hogy lett ebből guru...
Aztán inkább abbahagytam a TV-zést, mert felment tőle a lázam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)