Behívósjáték

Mert van ám nekünk ilyenünk is...és nem, nem én fejlesztettem ki. Hanem ő. Dinka.

Az a lényege, hogyha kirándulni megyünk, vagy hosszabb sétákra, akkor Őfelsége előreszalad, megáll megfordul keresztben az úton és néz. Nekem ilyenkor kedvesen hívni kell, akkor hozzámvágtat mint egy szédült hurrikán, lenyom egy gyomrost (na jó ezt nem mindig, van, hogy farolvafékez és rámvigyorog), majd visszaszalad és újra megáll messzebb.

Azt nem tudom neki ebbe mi a jó...de jó.

Szivecskés szösszenetek

Megszállta Lírt a cukisági szellem, és mivel folyton nem nyünyüzhetek valakinek, de muszáj leírnom, mert muszáj és kész!

Cukiság 1:

Valamelyik nap arra jöttem haza, hogy le van pakolva a könyvespolcom...kissé meg voltam döbbenve, mert soha nem csinált még ilyet és egyik könyvön se volt se rágás, se tépés, csak le voltak pakolva. Vállat vontam visszapakoltam, mire kismalac egyből odament és újra elkezdte lepakolni. Mivel már ismerem itt jöttem rá, hogy van valami a szekrény alatt ami neki kell.
És valóban..bekúszva megtaláltam egy kis darab virslit, ami a reggeli Kongjából gurulhatott oda. Kibányásztam és hirtelen máris nem volt érdekes a könyvespolc.
De nekem nagyon tetszik, hogy egyik könyvben sem tett kárt, és, hogy szerencsére már ennyire jól értem a hülyeségeit.

Cukiság 2:

Aki olvassa a blogot az tudja, hogy mennyit szenvedtem a lábnálkövetéssel. Most sincs, mielőtt még kitörne az örömujjongás. Olyan parasztos lábnál követésünk azonban végre van.
Nem nézz rám közben imádattal, nem imádja, de ha kell és kérem, akkor már kutyáktól pár méterre is lehet vele gyakorolni és figyel és megcsinálja és még kis vigyor is jár hozzá. Persze azért, hogy utána legyen játék és jutalom, magát a feladatot sosem fogja megszeretni, de nagyon édes, hogy próbálkozik és hajlandó már ezt is megtenni.
Nekünk ez nagy szám.

Cukiság 3

Imádom, hogy ennyire jóindulatú, ennyire nincs benne agressziónak még csak a szele sem.
A kedvenc kutyánkat a házból már mondtam, szerencsére ez általában úgy néz ki, hogy ő hörögmorog Lír meg leszarja.
Múltkor a liftnél volt ugyanez, hogy mi mentünk ki, ők jöttek volna be, Lírre rácsattantak, de ő csak odanétett, látszott, hogy nem érti a abolondokat és már ment is a hátsó ajtó felé ami a szabadsághoz vezet.
Tegnap pedig pont a lépcső előtt volt a helyi kutyás ÖTYE vénaszonyokkal és felmosórongyokkal.
Az egyik persze azt gondolta, hogy akkor bepróbálja az én kiskutyámat.
Nekiugrott mire Lír játszópózbe vágta magát, majd mikor ez nem hatott láttam, hogy borzolódik a hátán a szőr. Egyetlen NEM elég volt ahhoz, hogy kihátráljon a szituból és felszaladjon a lépcsőn, miközben a kis porrongy még mindig hörgött lent.

Cukiság 4 A CSÚCS

Került a háztartásba egy felhúzható hörcsög. Első nap letettem Lír elé és ő irtó "szakszerűen" elkezdte terelni, körözött körülötte, csipkedte, aztán valami miatt megijedt tőle és már csak hátrált, menekült be.
Aztán tegnap barátnőm játszott vele kint az előszobába, Lír hol odaugrott hol elfelé, nagyon nem tudta, hova tegye ezt a helyzetet.
Én a szobában voltam és eleinte csak úgy megszólaltam, hogy na hozd ide. Látni kellett volna Malacka fejét, kirohant a veszélyes ellenhez, aztán vissza hozzám, én tovább bátorítottam, hogy hozza ide, megint kirohant, vissza hozzám, beleugrott az ölembe, megint ki, be barátnőm háta mögé, hátha ő is jó lesz nekem aki behozza (én közben folyamatosan kértem, hogy hozza) aztán felbátorodva megbökte, akkor jól megdicsérgettük, de továbbra is kértem, hogy hozza ide. Még néhány kör rohangálás kör után fogta és bebökdöste orral a szobába, majd megfogta és hősiesen elémdobta:)
Én olyan de olyna büszke voltam rá, és annyira elképesztő, hogy mennyire teljesíteni akartam amit kértem tőle, hogy mennyire küzdött magával a helyzettel és mégis.
Hozzátenném, nem zsigeri félelem volt nem rettegett tőle, újdonság volt nem ismerte, nem tudta mit kezdjen vele. Nyilván ha akkora pánikot láttam volna nem erőltetem, de végig érdeklődött csak maga sem tudta mi ez.


OFF:

Ami meg még az életem csúcsa: kezeket fel akikkel a főnöke már közölte h ő egy vérnyúl...

A Nagy Szigor Hete

Hát az van kérem, hogy a kiskutya elromlott.Már nem úgy véglegesen, úgy időszakosan. Tüzelési időszak volt az elmúlt hetekben (vagy még van nyavalya tudja, lányokkal nem foglalkozom...
Na és ez a tüzelési időszak kiválóan bemutatta, hogy akadnak némi hézagok a mi kis idilli kapcsolatunkban. Mert bár agresszív helyzetből kihívható (konkrétan akkor is ki tudom hívni ha nekiugranak), a szukapisi vonzása már erősebb mint az enyém. És mondhatnám, hogy jajj de hát az ösztönök, de nem mondom. Nekem az nem tetszik, hogy valami vonzása erősebb mint az enyém.

Mivel azonban ezzel egyidejűleg pont egy érzékenységi hulláma volt a fiatalúrnak (konkrétan levélhullástól néha összerezzent), nem tartottam annyira jó módszernek, hogy nyomogassam, tologassam, ordibáljak. Más megoldás kellett. És mivel a nem tudás nem szégyen, meg is kérdeztem Orsit, hogy ő mit tenne.
Mire Orsi eszembe juttatta, hogy van olyan, hogy falkából kizárás...

Hát nosza...alapelv az volt, hogy nem jöhet a közelembe még a szobába sem (nem, nem a csukott ajtóval értem ezt el), csak akkor van kontaktus kettőnk között, ha séta van, tanítás, vagy etetés, játék nincs, akar valamit elzavarom.

Hát az első nap majd meggebedtem...komolyan...annyira megszoktam, hogy ott van körülöttem, lehet gyömöszkélni, melegíti a lábam mikor ráheveredik, hogy majdnem mindent felrúgtam.
De csupa erő csupa izom, kint maradt a kiskutya foglalkozás nélkül.
Az az eszméletlen, hogy egy nap alatt is már látszódott eredmény (konkrétan nem ugrált a vendégek nyakába annak a nyakába se akit szeret hülyének nézni, nem, nem tiltom le róla, mert ha én kérem, hogy ne foglalkozzon a kutyával és mégis akkor megérdemli) és az is, hogy mi az amiket nagyon elizéltem az utóbbi időben a mérhetetlen ketten a világ ellen hangulatomban.
A kiskutyám ugyanis paraszt lett, ha simit akart akkor bökdösött, nyüszögött, ölbe mászott, ha ettem akkor eljátszotta a teljes színészi repertoárjától, megdögléstől dörmögésig. Séta közben ha nálam volt a játékos zacskó végig akörül ugrált, és persze h ezekkel sikerre is jutott különben nem csinálta volna. Ráadásul olyanokat is ráhagytam, hogy felhozhassa a labdát, amit rá nem szabad, mert akkor az az ő zsákmánya alapon szintén növeli a kis egóját.

Egy nap után gondoltam kicsit engedünk, elmegyünk bordermánékkal sétálni, ahol azt hittem elájulok, de Lírke nem volt hajlandó helybenmaradni (helyben! maradni! amit kb négy hónapos kora óta stabilan tud).
Szóval rá ellett jönnöm, hogy ez így kevés volt.
Következett még két nap nem szólok hozzád, majd egy újabb pár nap amikor már a közelemben lehetett, de ha bármivel próbálkozott, böködés, dörmögés, akkor elzavartam.Valamint most már csak addig lehet nála a labda amíg játszunk, utána nálam van és ha ugrál a zacskóra akkor elküldöm.
És láss csodát működik, kikutya újra behívható, még mindig humpog a szukapisin, de már lehívható, és nem tőlem teljesen eltérő útvonalon járja be a parkot.
A zacskóért még néha próbál ugrálni, de egy-két csábos pillantás után feladja, valamint lehet bökdösni is már, de nem megy tovább ha nem kapja meg leheveredik. (ezek azért engedmények, mert én imádom mikor felfekteti a fejét az ölembe és ott sóhajtozik világ nehéz sorsán).
Így hát rá kellett döbbennem, hogy muszáj pár dologban szigorúbbnak lennem mint hittem, mert bár a hétköznapokban általában nem látszik, de előjöhet olyan szituáció amikor ezek miatt gond lehet.

Amúgy meg még mindig egy tündér...van egy házban egy kutya amelyik gyűlöli, de szó szerint, ha meglátja Malacot már fuldokolva acsarkodik. Múltkor a sötétben én hülye nem vettem észre őket, Lír odaszaladt, kis aranyos neki Lírnek, de Malacka szerencsére egy szóra visszafordult hozzám, nem ment bele egy ilyen felesleges haknizásba.
Alapvetően nem kekec hajlamú, kanokkal szukákkal kijön, egy ideig még nyomni is engedi magát, de ha a másik nem fogadja el a behódolását és továbbnyomja akkor odacsíp. Ezt általában nem szoktam hagyni, ha a gazdi hülye akkor én szedem le róla a tologató kutyát, így béke van.
Egy kutyával röffent eddig össze az is saját tesó volt, így az is elég könnyen megoldott problémává alakult.
Szukáktól nem ismeri a nem fogalmát, a vicsorgó szuka is csak kéreti magát.
A maga kis sumákságjai persze megvannak, a hátam mögül mindig peckesebb, valamint kedveli a kerti kutyák jól látható szeme előtti jóó nagy kaparást.