Ne stresszelj!

Kezdek rájönni, hogy ez a kutyatartás no. 1 szabálya.

Mióta nem érdekel, hogy Lír tud-e pontosan 100 millió trükköt, azóta észrevétlenül megtanultunk kettőt...nem nagy szám na és? Nyugodtan, stressz, időbeosztás és minden nélkül csak élvezetből. És látá a gazdi, hogy ez így jó.

Viszont megint úgy látom fejlődési határon van vagy micsoda és kezdi nézegetni a kiskapukat. Olyan csak a mellső lábam hadd dugjam be alapon, így most kicsit megint szigorúbban kell venni a szabályokat, másrészt meg kezdi felfogni őket, mert a sárnyomokból ítéle akkor sem megy (vagy tölt huzamosabb időt) a konyhába, ha nem vagyunk otthon.

Írtózatosan hosszú bejegyzés mindenféléről

Megint itthon voltunk négy napot, mivel szülinapom volt és azon én nem vagyok hajlandó dolgozni. Nem és kész!

Csütörtök:

Szokásos kirándulás apával, a Pap-rét erdészház környékén bolyongtunk és másfél-két órát. Meg kellett állapítanom, hogy édes jó apám szerelmes a kutyámba. Meglátja és vigyorog és már azt tervezi, hogyan lopja el. Változnak az emberek na...mondjuk Lír is bírja apát, mert ha apa megjelenik akkor kirándulni megyünk és ezt nagyon gyorsan összekötötte a fejében. Na meg apára jól fel lehet ugrálni (legalábbis szerinte).
Pap-rét egyébként nem egy nagy túra és sajnos betonutas (bár nem mennek el melletted autók, de akkor is), de mivel eléggé esős volt az idő előtte apa nem mert kockáztatni és csúszkálni. Azért jó volt:) Lír szokás szerint nagyon élvezi ezeket a mókákat, a kitett fatönkökre felmászik, előrerohan, majd hirtelen visszasprintel, felugrik a  hasamba két lábbal és újra elrohan.Mindezt annyira cukin tudja előadni, hogy csak röhögünk.
Délután pedig végre elmentünk púpozni!! Jajj hát nyüü meg nyaa...a legédesebb korszakukban mentünk, amikor rosszak, rágcsálnak, morogva birkóznak, ölbe bújnak, elbájolnak. Új szerelmet is találtam magamnak: sárkánykát, majdnem sikerült magammal vinni de sajnos lebuktunk.
Azt hittem egyébként, hogy Lír nagyban haverkodni meg játszani fog velük, de ignorálta az egész nyüszögő társaságot és inkább csajozott. Ha felvettem valamelyik púpot, akkor odajött, hogy megnézze mi van nálam, de mikor rájött, hogy megint csak ilyen vacak akkor inkább elszelelt (kísértetiesen emlékeztet kiskorára amikor szintén odarohant hozzám, majd mikor rájött csak én vagyok inkább elment).
Illetve előszeretettel bosszantotta nagyanyját, Judit kényelmesen leült egy plédre, de nagyjából egy másodperc múlva nyalta képen a fiam. Lír szereti ha az emberek az ő magasságában vannak. Felhívás keringőre.

Péntek:

Itt voltunk. Ez volt az eddigi leghosszabb meg legnehezebb túránk. Mikor már félórája mentünk meredeken lefelé kezdtünk aggódni, hogy ezt visszafelé is meg kell tenni. Félelmünk nem volt alaptalan...nem lifttel jöttünk fel...hősies kis csapatunk a végén minden fánál megállt szusszanni. (egyébként nem olyan meredek, de nekünk pocsék a kondink na.)
Lír ugyanezt a távot négyszer ötször megtette vágtázva, így a végére elértünk oda ahova ritkán, hogy az utolsó kilátónál lefeküdt(!) akinek nincs bordere az nincs azzal tisztában, hogy ez mit jelent. Akinek van az igen:) Persze amint jöttek emberek, vagy bármik akkor nem maradt nyugton, de azért vissza-vissza hevert. Hazaérve fogta magát és elvonult a hálóba. Aznapra nem is volt kutyám.

A többi nap kutyás szempontból nem érdekes.Ma tőmondatokben beszélek úgy látszik. Vagy inkább középtő.

Rájöttem, hogy rég írtam Lírről, már úgy tényleg róla, mert ahhoz képest minek indult a blog inkább beszámoló féleség lett belőle.
A suli abbahagyása óta az agilitit vettük elő (erről még mindjárt bővebben, vagy inkább majd holnap, a mai edzés után) illetve a fegyelmezővel próbálkozunk (mondjuk örülnék ha lenne egy stabil lábnál követése záros határidőn belül, mert néha elfelejtek magammal pórázt vinni és akkor gázba vagyok ha motoros láncfűrésszel szeretne ismerkedni).És ez mindkettőnknek bejön, nekem az agi nagy szerelem. A fegyelmező meg nagyon jó lesz majd. Trükközni elvétve trükközünk, ahhoz szükséges precizitás nincs meg bennem.

Olvasgatom a többi tesónál, hogy indulgat a kekec korszak, ennek Lír még nyomát se mutatja, tegnap agin ugyan volt valami kis balhé aminek a részese volt, de a másik kutya első alkalommal is földbe döngöléssel üdvözölte így azt gondolom ez most sem volt másképp. Nem védem elvakultan a kutyám, de Lírben tényleg nincs agresszió, csajozik, játszik, de nem agresszál. Általában ő van begyepálva a földbe.  Nagyon önálló kutya, de nem igazán domináns. Még akkor sem mar rögtön vissza ha őt tépik.

Az agit egyébként imádja, be van sózva a segge, mikor más fut. Ugat, kapar, szenved, amiért másnak is joga van fent lenni és más is játszhat és nem vele, és ez az egész tök igazságtalan.
Eh na jó mégis megírom a tegnap agit is. Vasutas volt lent vele kivételesen mert én hatig dolgoztam és csak utána mentem ki utánuk. Lír Csabival is dolgozott, de az eldobott labdát azért nekem hozta vissza és kétszer-háromszor hozzám indult ki. De mivel én foglalkozom vele többet és én vagyok magasabban, hozzám kötődik így ez szerintem nem vészes. Vasutas is akar majd vele menni, de mivel végtelenül önző dög vagyok, csak akkor mehet ha én nem érek rá:D Asszem ebben a családban túlteng a lelkesedés.
Kaptam szülinapomra egy madzagos labdát, de előzékenyen átadtam Malacnak, így az most az agi labdánk. Jajj hát tökéletes, Malac megvan veszve érte, lehet rángatni húzogatni. Szuper.
Még mindig kicsit meglep, hogy mennyire gyorsan haladunk, de nem bánom, legalább bőven van kihívás. Állítólag ma már elkezdünk zónázni.

És hihetetlen mértékben fejlődőm! Ma már nem tettem le Kongot mikor elmentem. És nem volt sírás...kicsit lassan engedem el az ilyen dolgokat, de mivel Vasutas lebukott, hogy ő már egy ideje így megy el gondoltam akkor én is. Úgy tűnik Lír itt már otthon van, ő helye, megnyugodott.

Alapvetően még mindig kicsit hajlamos vagyok túlaggódni ezt a kutyázást, ügyeletes parám, a jajj szegény kutya nincs vele eléggé foglalkozva, biztos nem fárasztom le eléggé, és jajj hétvégén nem lehet egyedül szegény...de igyekszem fejlődni. Lír egész normálisnak tűnik ahhoz képest milyen gazdija van:)

Nemsoká egy éves készülök ide is meglepivel.

...

Írnom kéne a hosszú hétvégéről megint (szabin voltam ugyanis), de most nem megy. A netet túrom könyökbúb nyálkatömlő gyulladás miatt és stresszelek és aggódom.

A pad alatt élő kiskutya

El is felejtettem elmesélni Lír legújabb marhaságát (igen azokból van pár).
Arról van szó, hogy mostanában magamat sétáltatom. Elvégre kell nekem a mozgás ugye?

A séták a következő képen néznek ki. Kimegyünk a parkba sétálgatunk (itt még ketten), Lír elintézi ügyes bajos dolgait (ezt egyedül is megoldja én csak a produktumot juttatom a kukába) aztán előveszem A Labdát. Innentől úgy néz ki a séta, hogy labdázunk, majd egyszer csak azt kiáltom: TIED. Ez lefordítva azt jelenti nem kell visszahoznod menj vele amerre látsz. Régen ilyenkor büszkén trappolt mellettem, manapság kinézi az útba eső legtávolabbi padot besprintel alá majd a pad alatt dobálja a labdát magának és vigyorog rám aki közben saját magát sétáltatja. Ha irányt váltok akkor kisprintel a pad alól abban az irányban lévő legmesszebbi pad alá kúszik be és onnan vigyorog.
Ha odaérek az ominózus padhoz aminek az alja kiskutyát rejt, akkor elém vágódik egy labda, innen két lehetőség van, vagy egy újabb menet játék aminek a végén, ugyanez játszódik le, vagy továbbmegyek ebben az esetben megint kinéz egy szimpatikus távolabbi padit és besprintel alá.

Szóval így szoktam reggel megsétáltatni magam amíg a kutyám egy pad alatt héderel.

Tele vagyunk hosszúhétvégékkel

Szerencsére.

1 nap:
Szokásos kis kezdő kirándulás apával (tiszta haszon, hogy elkezdett sétálni így rátudom ezekre venni, igaz annak nem örülök amiért elkezdett...) elmentünk Dobogókőre (természetesen Lír is jött velünk!). Volt egy felírt túraútvonalunk (és itt szeretném felhívni egy nagy internetes lyukra az emberek figyelmét, nincsenek szépen összegyűjtött turistaútvonalak sehol. Jó vegyek térképet, de könyörgöm nő vagyok, nem ismerem ki magam egy térképen, csak ha beforgatom azt meg egy erdőben nehéz, plusz nekem semmit nem mond, hogy 3 kilométer alatt 100 méteres szintemelkedés az most mit jelent, meghalok vagy sem?) de inkább másikat választottunk (apropó a Dobogókői kilátás valami gyönyörű!..és mennyi zárójelet használok most...) a kék karikát...hát nem volt egy nagy választás...nagyon szép erdei séta volt az tény, de nagyjából egy óra alatt lesétáltuk ami minden volt csak elég nem, így gondoltuk uccu neki ott volt egy sárga két kilométeres is ha az sem elég majd vadászunk egy újat...(ez volt az mármint a sárga)...hát ötletnek jó volt, de szerintem annak ellenére, hogy kb az úton mentünk mégis erősen útújítók voltunk. Kétféle úton közlekedtünk: volt meredeken-sarasan lefelé, illetve ugyanez fölfelé kidőlt fákkal keresztezve. A végén mikor megtettük a kört akkor láttuk, hogy itt ott azért ment ez egyenesen is, csak mi nem arra mentünk rövidítettünk, mint két kalandos Indiana Jones.
Mondjuk én élveztem, a szerencsétlenkedéseinken irtó jót röhögtem, főleg, mert Lírnek van egy hatodik érzéke, hogy akkor legyen láb alatt ha nem kellene (értsd valamin át szeretnék mászni, vagy valami nagyon csúszik). Mondjuk a kutyát a végén kicseleztük, mert csak akkor jön a lábam alá, ha nem én megyek elöl, ha én megyek és lát, akkor a 4-5 méteres távolságot megtartja, ha apa kitakar akkor spuri van a lábam elé nehogy már itten elnyeljen az erdő...
Lír a sárga kört élvezte jobban egyébként, minden sziklát megmászott minden lejtőn lerohant majd vissza, teljesen felszabadult őrült módjára rohangált. Úgy tűnik ő nem szereti a nyugis erdei sétákat.

2: Másnap végre volt megint Bordermániás kirándulás. Ami kis reptéri sétának indult aztán egy 4 órás sétácska lett belőle, a hatásom itt is érvényesült, mert volt egy kis eltévelyedés, de túléltük.
Lírt az út nagy részében két dolog foglalta le: A szerelem (idióta kis állatom eddig még nem sok sikert könyvelt el magának, valahogy nem bírják komolyan venni a lányok...na sebaj majd ha kicsit idősebb lesz leülök vele és elbeszélgetünk a méhecskékről, meg az udvarlás rejtelmeiről) és hogy hogyan igyon minél többet a pocsolyákból mielőtt észreveszem (ahogy Csilla mondaná: erősen gyúr egy bélgyulladásra).
A HHHegy (copy by Anita) is marha szép. Szeretem ezt az időszakot, mikor zöldre robbannak a növények, és minden napos, meg zöld, meg virágok, meg kutyák...ahhh...
Itt azért nem tudom leírni merre voltunk mert fogalmam sincs...mentem  a többiek után mint egy jólnevelt birka, mentünk mezőn, fák között, emelkedőn, sorompónál, fák között, lejtőn, mezőn. Mindenki tudja már igaz?

Mutatom is milyen volt:

3. nap

Kutyászati szempontból az agiliti volt csak említésre méltó délután.
Manócska tökéletesen emlékezett a múltkori dolgokra, simán egyből csinálta a három hopp egy kúszik mozdulatsort. A kúszó után lett volna még egy hopp azzal kicsit szenvedtünk, de az még túl magas léc volt (átvont értelmeben nem valóságban) mindkettőnknek. Meg kicsit nehezíti a dolgot, hogy Lír tereli a labdát, így nem nyílegyenesen megy utána hanem kerül (ergo kerüli az akadályt is). Majd egyszer megpróbálok ráncigálós játékkal lemenni azzal sokkal ember központúbb.
A végén meg egy fordulásos akadályugrást kellett volna megcsinálni (meg ne kérdezzétek a nevét...valami francia...) na hát hol magamat hagytam el, hol a kutyát. Egyszer talán sikerült, de nem tuti:) Az a jó az agilitiben, hogy olyan végtelenül egyszerűnek tűnik, kicsit szaladgálsz, a kutya szaladgál utánad, hát baromira nem.
Iszonyú precíz munka van mögötte, ha egy másodpercet ott maradok a kutya visszaugrik ha túl hamar lépek el kikerül...nagyon élvezem ezt az egészet! És szerintem Lír is, igaz hétfőn már annyira elfáradt a végén, hogy kicsit lázadt a munka ellen, de akkor egyszerűsítettem és pozitív élménnyel mehettünk is haza. Elvben ma is megyünk, kíváncsi leszek:)
Ami még volt: Vasutas mostantól szigorúan a pálya szélén fog megfagyni, amint megmozdult Lír azonnal követni kezdte a tekintetével nehogy már apa elszökjön...
Vasutas elvitte kicsit sétálni míg én a  többiekből tanultam az erdő szélén elengedte, kismókus meg olyan vágtában rohant vissza hozzám (még a kerítésen való átmászást is megpróbálta), hogy öröm volt látni.

Úgy összességében: A suli abbahagyását nem bántam meg, Lír azóta megint sokkal jobban figyel, újra elkezdett becsekkolni a kirándulások alkalmával. Suli helyett most kirándulunk, agilitizünk, engedelmesezünk (majd kell újra edzés, mert sztem messze van tőlem...és még mindig cápamód kiharapja a májkrémet a kis drága..) illetve otthon trükközgetünk (sokkal lelkesebb megint,olyan szépen hempereg mint még soha) vagy keresőset játszunk.

Összességében hihetetlen sok időmet elveszi és ennek minden percét élvezem!

Egyéb: orvosi mérés szerint 18 kiló, szerintem szép alakja van, még mindig kétszer eszik, de ez így is fog maradni. Új dolgokat nem szereti kicsit bizalmatlan a fura gyümölcsökkel egyebekkel amiket néha hozzávágok, de tápban nem válogatós addig meg nem érdekel.

Múltkor rákérdeztem Juditnál melyik korban kezdenek el kekeckedni a kanok, mert annyira nem látom ennek a jelét (abban reménykedtem, hogy már lement), na felvilágosítottak, hogy még olyan 1-2 hónap, de lehet, hogy ő nem lesz egy nagy kekec. Mondjuk ezt eddig is sejtettem, túl idióta ő ehhez, túl pacifista. De majd meglátjuk,

Tovább hopp

Tegnap megvolt az első rendszeres (és második összesített) agility edzésünk. Hát huhh...nagy naivan azt gondoltam megint csak ilyen egymás mellé fektetett pálcikákon kell átdobnom a labdát.
Hát egy frászt, három akadály végén kúszó, gyerünk:D

Először kajával próbáltam, mert nem mertem elővenni a labdát (néha hülye vagyok) aztán előkerült a labda onnantól Lírt túl sok minden nem érdekelte. Szépen ugrotta a dolgokat, mikor rájött, hogy ezt kell csinálnia.(egydarabig azért eltartott amíg Őfelsége hajlandó volt megemelni a kis seggét kerülgetés helyett, de aztán úgy volt vele, jól van én ugrálok itt neked ha a végén eldobod, nekem mindegy CSAK DOBD MÁR EL)
Nekem azonban vannak gondjaim:
-Útban vannak a kezeim, a lábaim, és az akadályok. Más nem zavar
-Nem bírok leakadni a gyere-gyere hajtogatásáról

Összesítve tényleg remek volt, a végén azért eljutottunk egyszer odáig is, hogy a második akadály mögül indítva (már mint én volt a második mögött) végigment a három akadályon és be a kúszóba. Azért ha lehet még bliccel és előbb kerüli az akadályokat mint ugorja (bár ha jó helyre ültetem le akkor ez csökkenthető), valamint iszonyat labdabuzi. Labda nélkül...hát az nem volt annyira sikeres...jött ő csak nem ugrabugrált szépen elfutott mellette.

Iszonyatosan élveztem úgy elrepült az egy óra, hogy hihetetlen, ráadásul még én is leizzadtam, azt hiszem fogyókúrának sem lesz rossz program.

Házit is kaptunk, méghozzá azt, hogy Lírt rakjam magamhoz kicsit közelebb, ettől én persze rögtön befordultam, hogy héé mi az h nincs rám kattanva a kutya? Ez nem ér! Pedig figyel és brühühühü...így odamentem a végén a csajhoz, hogy hát figyi tuti nincs rám kattanva? Aztán felvilágosítottak, hogy nem azzal van a baj, hogy nincs rám kattanva, mert szépen dolgozik velem és figyel, hanem mivel általában kaja vagy játék a jutalom, és effektíve keveset van pórázon a közelemben nincs. Tehát nem rám tapadva várja a jutalmat hanem olyan félméterre hiszen a kaja is karnyújtásnyira el szokott jönni és a labda is onnan jobb. Agiben pedig pont az kellene, hogy rám legyen húzva.
Házinak azt kaptuk, hogy mindenképpen kézbe kérjem a labdát (ez már látom h izgis projekt lesz) és hogy több simis dicséret.
Ezt a kettőt ma elkezdtük, és nagyon durva, hogy így rávilágítva mennyire tényleg így van. Most két dolgot csinálok, mikor megsimogatom akkor csak mellettem simogatom, ha elszökell visszahívom.
Labdánál kézbe még nem kérem, csak minél közelebb hozzám, illetve mikor felveszem a labdát (és ő ettől hátraugrik) akkor visszahívom és csak akkor dobom el ha ott van mellettem. Meglátjuk picit mintha már leesett volna neki ez a labdás. Labdáért elég sok mindenre hajlandó.

Következő edzés péntek, de élvezni fogom én ezt:)


Ez volt vasárnap, előtte szombaton pedig Visegrádon jártunk, jó nagy szél volt...Lír volt az egyetlen aki nem fázott, illetve azt vettem észre, hogy én már egészen megedződtem, mind távban, mint hőmérsékletben. Jó dolog ez a border collie...
Délután leparkoltam anyánál a kutyát amíg én elmentem tápért, hazajöttem naivan megkérdeztem anyát jó volt-e erre anya nevetve közli, hogy ja nagyon, leszámítva, hogy végig vonyított...nem ugatott nem szűkölt hanem vonyított az ajtónál, így anya abban az egy órában, labdázott, valamint trükközgetett a kutyával.. :D

Tegnap még produkált egy érdekes dolgot amit nem tudok hova rakni, nem mert a konyha közelébe jönni, kinyitottuk a hűtőt összerezzent, kivettem egy villát lesunyt fülekkel elszaladt, megzörrentek az edények dettó. Fura mert egy ideje már ugye itt lakik és máskor ezek nem zavarják, még furább volt, hogy Vasutastól jobban parázott mint tőlem. Figyelmen kívül hagytuk, ha nyugodt volt kapott kaját, elment aludni mikor felkelt már semmi baja nem volt. Egy dologra tudok még tippelni, hogy mikor egyedül volt félórát megint fúrhattak alattunk, amitől beremeg a lába alatt a talaj és azt a múltkor is zokon vette, bár ezt meg nem kötné a Vasutashoz. Passz. Vagy csak rossz napja volt.