Igen most egy kicsit belehúztunk, szükségem volt egy kis rutinra és azt pedig csak a versenyzés tudja megadni. A hétvégén még lesz egy versenyünk, utána azonban egy darabig csak havi egyet szeretnék körülbelül csinálni, hogy közben fejlődjünk is, ne csak az eredményeken stresszeljek.
Mert bármilyen jó is, hogy tényleg nő a versenyrutinunk, megvan ennek is a hátulütője mégpedig az én eredményorientáltságom, amit sürgősen el kell hajítanom.
Nem szégyellem -oké max kicsit - bevallani, hogy valahol belül abban reménykedtem, hogy mi majd három versenyből A2-esek leszünk és ezzel kicsit elvettem a saját örömömet is, Lír meg sztem nem értette miért vagyok ennyire ideges.
Na ezt most befejeztünk, ha 15 év múlva leszünk A2-esek az sem érdekel, a lényeg, hogy annyira élvezzem mint a kezdőket, mint az edzéseket.
Se füle, se farka ennek a rohanásnak, és nem, nem érdekel a továbbiakban a sporthoz nem értők véleménye miszerint miért nincsenek eredményeink. De vannak! Csak nem érmek és kupák, hanem fejlődés és csapatmunka.
Ami milliószor többet ér. És aminek majd nyilván egyszer eredménye is lesz. És akkor majd örülünk, addig pedig örülünk.
A versenyekről a videók, meg a pár szavas kommentárom megtalálható a szokott agility fülön.
Mindkét verseny egyébként jó hangulatú volt, szeretem mikor van kommentár ebben a Kraft jobb volt, kimondottan szórakoztató, ha a futam közben megtudod ki fut, ha a speaker drukkol, nagyon jólesik, hogy figyelnek rád, segítenek, ösztönöznek.
Szóval több kommentárt a versenyekre, nagyon jó hangulatot ad!
A futamok közül, bár kivétel nélkül DIS eredménnyel záródtak, nekem mégis van amelyik kimondottan tetszik, jól dolgoztunk együtt, Lír figyelt és néha-néha már én is mutatok némi fejlődést.
De velem van a több munka az tuti! Nem érzem még, hogy a kutyának merre kényelmes, hol kellene megállni, hogy továbbmenni, túlszaladok bizonyos pontokon...szóval remélem Lír nem vezet blogot az ügyetlen felvezetőjéről.
Arra egyébként extrém büszke vagyok, hogy mennyire jól bírja ezeket a versenyszituációkat, szabadon van a pálya mellett, végig mozizik, de nem ugrik be, nem ugat bele, nem zavarják a többiek.
Futamnál kezelhető, figyel (kivéve ha látja h hol maradt a labda).
Egyszóval szeretem, és jó, hogy hozzászokik ezekhez az extrém körülményekhez is. Rendben engedelmesezni nem lehetne vele ilyen helyen, de nem is akarok.
Csak ezzel az egyedül hagyással kéne még csinálni valamit, mert azt nem tűri...boxot szétszedi, ketrecre most nincs pénz, üvölt, ás...edzésen ugyan gyakorlom vele ezeket a szituációkat és mintha halvány fejlődést látnék ebben is, de a verseny az megint más. Idegen hely stb. Nem baj, majd lesz ez még így se:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése