Na most fog minden jóérzésű kutyás a fejéhez kapni, de hát ez van, nem féltem a határtalan népszerűségem lássuk be:)
Mostanában valahogy sorra kerülnek elém a nevelés tökéletes módjai, és valahogy mindig teljesen tudatosan hagyom figyelmen kívül. Nem hiszek egyetlen "szabályban" sem ami általános érvényű. Épp úgy, ahogy embereknél se lehet egy sablonnal dolgozni, úgy sztem kutyáknál se. Van olyan aki bár a gazdi egy tökéletes "lúzer" az elvásárok szerint mégis remekül működik és van akinél minden szabály be van tartva a kutyának mégis vannak gikszerei. Mert nem gépek.
Épp ezért nem hiszek a sablonokban sem. És nem kényszerítem Lírre sem, anno Csányinál olvastam, hogy ő nem akarja addig nevelni a kutyáját amíg az az egyénisége rovására megy, akkor még majdnem lehülyéztem, merthogy a kutyának működnie kell, már nem teszem, főleg mióta rájöttem én is ezt teszem.
Semmiben nem nyomom túl Lírt, vannak szabályaink amit az együttélés miatt be kell tartania, vannak ökölszabályok amiért megnyúzom, de adok neki lehetőséget, hogy egyéniség maradjon, hogy problémamegoldása is legyen.
Én sem viselkedem tökéletesen de egészen jól elvegetálok a társadalomban és biztos belőlem is lehetne tökéletes háztartást vezető, szoknyás hölgyet formálni, én mégis így érzem jól magam. És amíg nem ártok senkinek így is maradok ahogy a kutya is.
Ezzel még véletlenül sem azt mondom, hogy a kutyát hagyni kell nőni mint a füvet, mert az az egyik legkárosabb amit tehet az ember, csak azt, hogy idővel illik annyira kiismerni a kutyát, hogy tudd milyen szabályok és mennyire húzhatóak rá, hol kell erősebbnek lenned.
Lírnél három alapszabály van:
1: Ha hívom bejön
2: Járdaszegélyről nem lépünk le
3: Engedély nélkül nem rongyolunk ki az ajtón
Ezeket minden körülmények között elvárom és büntetem a hibát.
Ellenben rengeteg olyan szabályunk van, ami úgy működik, hogy mehet amíg engedem, de abba kell hagyni amint szólok
1: Bizonyos mértékig rászólhat egy őt zavaró kutyára, de pofán nem baszunk senkit
2: Ha hazajövök ugorhat, ha szólok le kell állnia, ha szólok el sem kezdheti
3: Kanapéra csak hívásra jöhet, és küldésre le kell mennie
Stb...
És igen ennek vannak néha olyan következményei, hogy meg kell fognom erősebben a gyeplőt, 1-2 napra távolról szerethet, vagy csak kézből kaphat enni, de a kamaszkora óta nem volt hosszabb olyan időszak amikor meg akartam nyúzni.
Én együtt tudok vele élni, a családom is, és az utcán sétáló emberek is.
Cserébe láthatom ahogy agyal, ahogy kiskapukat keres és néha megdöbbentő dolgokat tesz:
Pl.: Autóban hátul kell utaznia a csomagtartó részben, de le vannak hajtva az ülések, így előre tud jönni. Ha előrejön hátraküldöm, ebből két dolgot következtetett ki, elsőnek azt nézte meg, hogy csak kiabálok, vagy büntetni is tudok. Egy darabig rájött, hogy ilyenkor nem fordulok rá, csak szólok, aztán egy piroslámpánál pechje volt és megmutattam neki, hogy nem csak szólni tudok. Azóta pedig kitapasztalta, hogy hol vannak a vakfoltjaim, hogy a mögöttem lévő ülésrészre kevésbé látok rá, hogyha lefekszik a hátsó ülésekre akkor nem látom. És igen hátrazavarom, mert hátul van biztonságban, de ettől még örülök, hogy agyal, sajnos nem annyira szeretném ha full szolgalelkű lenne, bármennyire is fel lehet erre hördülni.
Szóval sosem kapja majd meg a legtökéletesebb tankönyvi kutya címet, de elégedett vagyok azzal, hogy biztonságban sétáltatható, kezelhető, agressziót nem kezdeményez. Mert így emellett cserébe kreatív, mókamester és mi így illünk össze.
Így az a része igaz, hogy mindenki találja ki mit akar elvárni a kutyájától és azokat tartsa be, ne mások véleményét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése