Kicsit adós vagyok már ezzel a beszámolóval, de közben kicsit minden meggárgyult.
Na de a lényeg:
Július 30-án végre elmehettünk oviba. Én személy szerint olyan ideges voltam, hogy aludni se tudtam alig vártam, hogy tanulhassak, hogy Lír bandázhasson. Villamossal és gyalog mentünk, a feszkóm remek jól ráragasztottam nyuszira, aki végig őrült módjára húzott és, tipikus hiba, mivel késésben voltunk nem igazán javítgattam így hát na...nem is mondom tovább...
Az oviban túltengtek a borderek, ott volt az egyik alomtesó meg egy másik hasonló korú kölyök illetve asszem egy nagyobb kutya is.
Nekem kicsit most ez nyugis foglalkoznásnak tűnt, főleg behívás központú volt, ami legnagyobb örömömre remekül ment. Ennyi kutya közül is odavágtatott hozzám, egyszer-kétszer pedig még játékból is lett elhívva...szóval ennek örültem. Ellenben kicsit el voltam veszve, hogy mit kéne tennem amíg a többiek kutyáját kergetik? Tömjem Lírt, hogy ottmaradjon (gondolkodjunk logikusan először volt oviban a két szép szememért nem maradt volna mellettem),
Volt egy vödör alól labdakiszedős játék, kicsit nagyképű voltam, hiszen Lír játszott már hasonlót bár nem ennyire lefedett játékkal. Itt viszont én bénáztam az első eredményeire nem dicsértem rá amiatt elbátortalanodott, kicsit kiljebb húztam a játékot akkor meg túldicsértem és hátralépett, hogy akkor adjál valamit. Végre megszerezte, és miután begyűjtötte tőlem a dicséretet ment az ovinénihez is simiért. (Még mindig az egész világ a szerelme...arra vagyok kiváncsi hogy a gyerekekkel való kapcsolata megmarad-e. Komolyan mintha érezné, hogy ők gyerekek, míg a felnőttekre rongyol és ugrál a kicsik előtt csak leül és hagyja, hogy esetlen mozdulatokkal simogassák, soha még a legkisebbeket se lökte fel. Nagyon büszke vagyok rá;).
Hazafelé az oviból a 20 perces út 90 percig tartott úgy, hogy buszoztunk és villamosoztunk is, mert akkor felszívtam magam és végignyomtam a pórázfegyelmet. A Népszigetről elindulni volt a legnehezebb a hídig lévő majd 100 métert félóra alatt tettem meg...egy lépés előre öt hátra, már akkor úgy voltam, hogy bánom is én húzzon de én ezt nem bírom. A végén azért csak kitartottam bár gyönyörű nyelvünk igen gyönyörű káromkodásai jártak a fejemben.
De már látom az eredményét annak, hogy végignyomtuk...nem mondom, hogy nem próbálkozik, de egyre inkább laza pórázon jön már csak akkor van húzás ha meglátja a patakpartot ahol bandázni szokott.
Egyszóval az ovi jó volt szép volt...és eddig az egyetlen alkalom, mivel másnap úgy kelt fel, hogy szörcsögött az orra, köhögött, prüsszkölt slejmet köpött...komolyan mint az igazi gyerekek, egy nap ovi két hét betegszabi...mivel két nap alatt sem csillapodott semmit, ezért kedden orvoshoz mentünk, kapott szurit és gyógybogyót...sajnos azóta sem látom, hogy nagyon javulna, de mivel egy hetes gyógyulást mondott a doki még várok, mível a kedve és az étvágya jó. De emiatt és a szeminárium miatt most hétvégén se lesz ovi mert se azt nem szeretném ha visszafertőződne se azt ha őt fertőzne meg valakit.
Pedig már nagyon várom de sebaj jövőhétévégn már megyünk újra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése