Icipici elmaradás pótlása

Mivel hihetelen mód naprakészen vezetem a blogot, szinte nincs is mit mesélnem, és egészen biztosan mindenről szépen be tudok számolni, gondosan megszerkesztett csodálatos mondatokban.



Ja



Hát nem.
Maradjunk inkább a vonalkás módszernél:

-Minden kétséget kizáróan állítom, hogy az enyém messzeföld legidiótább, legcukibb kutyája. Ellenvetés nincs. Az én marcona kanom, egy olyan bújós csábpillantásos gazemberré vált, hogy elképesztő. Bordermania Casanova azt hiszem ez lett volna rá a tökéletes név. (főleg mert már a leányok boldoggá tétele is élete feladatai közé sorolódott). Bármikor képes bárhova felfektetni a fejét és lapos oldalpillantásokkal méregetni valamint a legkisebb engedékenység jelére belemászni az ember ölébe. A nyusziülést spontán nyomja ölben, csak mi szurikátának hívjuk mikor átkarolja a nyakunkat.
Az okos gazdi meg mit klikkel be? Azt h "cuki"(tedd a fejed le és nézz rám) valamint azt, hogy "nyünyü" egymáson keresztezett lábaknál dugja be az orrát a kis résbe. Irtó hasznos dolgokkal foglalkozunk.


-A kölyökkori önállóságát viszont a mai napig tartja, nem az a kétségbeesős fajta, ha problémával találkozik szembe legyűri, ha valami megijeszti addig körözik körülötte amíg be nem vizsgálja, ha egy ajtó zárva, megoldja, ha a fiókot ne adj isten becsukom, kinyitja. A világot még mindig szereti bár talán egy icipicit hálisten csökkent a te is a barátom vagy meg te is alapállapot minden idegen esetében.


-Írtó agyas, probléma megoldásból ötös: rommá tudom magam azon röhögni, hogy elvben az a szabály, hogy kanapéra jöhet ha hívom, de ha lemegy az semmisé teszi a hívást és nem jöhet vissza csak ha megint hívom. Igen ám de mi van akkor ha a béka/labda/darázs/egér leesik a kanapéról? Elvégre a béka/labda/darázs/egér az nagyon kéne, de a kanapéról se kellene lemenni na hát Malacka kisétál a kanapé szélére rendületlenül toporog, majd a mellső két lábával lecsúszik, hátsók szigorúan fent és egyensúlyozva próbálja közelebb pöckölni a vadat, majd hopp megvan a béka/labda/darázs/egér és ő mégis fent maradhatott a kanapén.


-Itt a piros hol a piros játék simán leesett neki, orral keres és csak azt borítja amelyik kell.


-Játékos pörgős dolgokat ripsz-ropsz leveszi, engedelmes feladatok...hát mint az anyja (már az emberi Skyera rossz szavam nincs tőle kapta a fiam a fülhátracsapás és a nyelvpöndörítéses cukisági faktort). Amit muszáj az nem megy neki. Dolgozunk a problémán amit némi kis lázadás és tesztoszteron szint emelkedés nehezít, plász az én bénaságom, de erősen kétlem, hogy Lír lesz végül a föld egyetlen kutyája aki nem bír lábnál menni.


-Ha már lábnál követés, elkezdtünk suliba is járni, már lassan vizsgázunk is (az meg már milyen, hogy én már parázom tőle? Komolyan kutyás ember kicsit sem normális), a sulit egyébként bírom, mínusz egymillió fokban tiszta élvezet kijárni, igazi eltökél híró vagyok az az igazság. Lír egyre szebben fejlődik, és legalább látom, hogy mit alakít kutyák között, ami lsd feljebb a tesztoszteron indulás miatt néha egészen csudálatos tud lenni.


-Voltunk agilitizni is...hogy én azt mennyire imádtam! nem titkolt egyik oka volt a bordernek, hogy én agilitizni szeretnék vele. (vagy erről már írtam? Mindegy elolvassátok kétszer nyeheheh) és el tudtunk menni még decemberben egy babaagira, hát kutyás közös életünk egyik csúcsa volt, Lír nem tudom mennyire élvezte, de én nagyon:D (jó sejtéseim vannak, hogy ő sem utálta). Továbbra is fenntartom, hogy szeretnék komolyan agilitizni vele, majd idővel, csak találjam meg a jó edzőt.


-Egyéb kutyás tervek, hogy márciusban indul egy frizbitanfolyam szerűség, amin úgy érzem ott a helyünk, valamint voltam mantrailinges előadásom ami szintén tervben van mint szívcsücsök.


-Abszolút kezdjük felvenni egymás ritmusát, reggel ha felkelek tudja, hogy az az ő ideje akkor pörög élvezkedik, lemegyünk sétálunk egy nagyot, feljövök, átöltözök az rendes ruhámban, amit ő már ilyenkor csak a fekhelyén fekve figyel. Tudja mikor jöhet ő is és mikor nem. A fifigazdaságom még köszöni megvan, még mindig teszek le neki játékot meg valami rágcsát ha elmegyek és továbbra is zárom a szobákat, de lassan tán megérik az agya, mert már elöl merem hagyni a cipőket.... jahaj felnőtt a gyerek a cipők már nem opciók csak a szukák...


-Ha tudunk akkor pedig folyton Juditot piszkálom, hogy mikor van valamilyen közös séta (ide lesznek majd egyszer képek beszúrva most képzeljétek el vagy nézzétek meg máshol).


-Azért van egy feketelevesem is: teljesen képtelenség egy bordert utolérni és gyökérkezelni. Kizárt! Túl gyorsak:D Önállóságából pörgőségéből és az én bénázásomból fakadóan vannak szétesései, mostanában néha kiráznám a bundájából, de ez az legjobb családokkal is előfordul. (nem vagyok elkeseredve hangsúlyozom!!:D)

Bordermania Core oh the Tornádo még mindig életem legjobb döntése,  nekem most kellett kutya, hogy Ő lehessen az. Cucumalac légyszíves egy 25 évig minimum maradj velem!