Miért is írom én ezt?

Mindig azon szenvelgek hogy hogyan tudnám valahogy valakinek elmondani ami történt a gyerekkel (tényleg olyan mint a gyerekes anya aki szerint minden érdekes ami a gyerekkel történt, de nem azért, de hát tényleg minden érdekes ami Lírrel történik, nem? NEM?) mire rájövök, hogy nekem tulajdonképpen van erre blogom...

Szóval:

-Tegnap délután is előadta az ajtót kaparva üvöltök műsorszámot holott ketten is otthon voltak, csak én el mertem menni (meg a Vasutas is, ő az aki ha otthon marad akkor elég ahhoz, hogy ne üvöltsön utánam). Az az elméletem, hogy mivel most két hétvégén három idegen helyen is járt, emiatt jobban vágyik a stabilitásra de ez majd elmúlik.

-Szerencsére nem lett következménye a kirándulásos afférnek csodaszépen behívható. Viszont lassan el kell hagynom a jutifalatokat most jöttem rá, hogy még mindig mindenre adok holott a legtöbb dolgot már pöccre tudja szóval szép lassan elhagyogatom vagy legalábis csökkentem a gyakoriságát.
-Ma séta vége pont akkor volt amikor emberek indultak dolgozni, nekünk meg egy parkolón kellett átvágni. Gondoltam egy merészet lábhoz kértem és IGEN végig tudtunk menni úgy az emberek között (plusz egy gurulós bőrönd mellett), hogy Lír végig a lábamnál volt. Imádom ezt a kutyát annyira gyorsan leesik neki minden...

-Elkezdtünk frizbizni, azt a tanácsot kaptuk, hogy csúsztassam a frízbit de úgy nem tudta felvenni, így megpróbáltam dobni és elsőre elkapta! (oké másodjára és harmadjára nem de olvassuk csak el az első felét jó?). Mondjuk most világosított fel Orsi hogy csúsztassam fordítva és akkor a pereménél meg fogja tudni fogni (és még én vagyok az evolúciós csúcsfaja...életeben nem jöttem volna rá...szégyen).

-Tegnap tettem egy rövid kitérőt ahova Őfelsége nem tudott velem jönni, mire visszatértem a kanapén hagyott kutyakeksz láthatóan megcsappant, így Őfelsége megnyerte magánka  ma nem vacsorázom feliratot. (Amúgy is kicsit sokat kap enni mert most mértem fel mennyi falatot adok neki séta közben és többet mint gondolom legalább egy étkezésnyit így vissza fogok venni az adagjából)

-Bubival egyre jobban egymásra találnak, már Bubit se idegesíti annyira ez a kis szaros, már nem egyszer kaptam őket játékon illetve mostmár le lehett vinni őket együtt is sétálni ahol szintén váratlan rohangálásba fordulhat a  dolog, ami Bubinak pláne jó, mert neki tavaly még nyolc kiló túlsúlya volt az már nincs ellenben izma sem... (Az egyetlen hátrány, hogy LÍr azért nem ennyire járdaszegély biztos és néha a frászt hozza rám, mikor leszáguld...lehetne már hat hónapos hogy ezt jobban megértethessem vele).
Érzékenyek ne olvassanak tovább, de nálam ez még ökölszabály mint az ajtó. Bubinak se kell leülnie a szélén egyszerűen csak nem mer lelépni engedély nélkül. Összesen kétszer hibáztattam be üvöltöttem le a fejét és van egy járdastabil kutya. Lehet, hogy az üllel is el lehetne ezt érni, de nem baj ebben az egyben állat leszek.

-Viszont nem tudom eldönteni félős-e. Minden idegen kutyát tökig behúzott farokkal maga alá pisilve üdvözli. A többi tesónál nem láttam ezt a viselkedést. Igaz két perc se kell, hogy bárkivel élethalál barátság harcot vívjon de az eleje mindig ez.

-Múltkor erkélyt pakoltunk és előkerült egy roller, Vasutas persze rögtön elkezdett a lakásban rollerozni amitől Lír totál befosott, szóval kicsit meg kellett neki mutatni, hogy ez a valami nem bánt. Szép lassan tologattam előtte amíg a kíváncsisága győzött és megszagolta, majd rögtön meg is rágta a kerekét, akkor már nyugodtan lehetett bármit csinálni rájött, hogy ez a valami nem bánt.

-Sok dologgal van így egyébként, hogy elsőre nem tudja hova tenni kerülgeti, de ha hagyok neki időt vagy a tárgy mellé guggolok egyetlen szó nélkül akkor győz a kíváncsisága.