Hát uccu neki...
A legelső könyv kicsit más lesz mint a többi, azoknál már tervezek jegyzetelni meg minden, ezt viszont csak emlékezetből írnám.
Tehát az első:
Viviane Theby: Értsük meg a kutyánkat
Összesítve: Végtelenül középszerű némi hókuszpókusszal. Kezdőknek érthetetlen, nem kezdőknek unalmas.
Vannak benne jó dolgok:
-Nagy hangsúlyt fektet arra, hogy mennyire hajlamosak vagyunk valamire azt hinni, hogy a kutya tudja, érti, holott valószínűleg nem, vagy nem is azt amit mi képzelünk. (Például: testbeszéd: Nem a szóra ül le a kutya, hanem arra az ösztönös mozdulatra, hogy tikkel a szemem ha azt mondom ül. Mondhatnék részéről kávéscsészét is.) Kezdőknek hasznos lehet, bár szerintem egy kicsit túllihegte a témát, nagyjából a fél könyv erről szólt.
-Testbeszédre amúgy is nagy hangsúlyt fektet, pl: nem fölé magasodva simogatunk egy idegen kutyát először, ilyesmi.
Vannak amik nekem nem tetszettek:
-Klikker: Zöldség, ebből olyan ember aki az életében nem használt klikkert nem foja érteni. Klikkeres játékok alapötlete jó, de túl bonylítja egy idő után már nem tudtam, hogy ezt most a kutyával kéne játszanom vagy a "kutyával" (aki az embergyakoroló társam akkivel a klikkert gyakorlom) Meg ezek az agyament ötletek, hogy gyakorljam a minél gyorsabb minél precízebb falatdobálást, merthogy a jó kiképző 10 másodperc alatt harminc falatot is tud dobni? Mi az atyaúristennek? Ad egy mikor csinál egy kutya 10 másodperc alatt 30 jó mozdulatot? Kitartásnál meg minek ilyen gyorsan? Artista képzőbe jó lesz öregkoromban?
-Miután elmagyarázta, hogy légy Villám Vili, utána elárulja, hogy ja az a klikker egyébként, amiről 20 oldallal előbb beszéltem az pont azt helyettesíti, amit az előbb gyakoroltál. Gratulálok akkor minek írtad le??
-A néni szerint gyakorlás közben a simogatás nem dicséret...hanem olyan, mintha egy pasinak vezetés közben a lűba közé nyúlnék, elvonja a figyelmet...hökk?
Amiket meg nem értek, hogy minek:
-Elmagyarázza, hogy úgy lehet felgyorsítani a kutyát (azonnal tegye le a seggét, ne tíz perc múlva), ha időablakokat(!) használok. Azaz először mondjuk adok öt percet és ha a parancs után 5 perccel leül a kutya jutalmazom (igen, igen, szerintem is ez egy nagyon okos gondolat...mindenki jól hallotta az iróniát? Mit jutalmazok én 5 perc múlva???)
-Másik gyorsító módszer, hogy ha azonnal leül akkor félcsirkét nyomok a szájába, ha kicsit később akkor negyedet ha még később akkor már csak virslit stb. Na ezt meg nem értem...Ha a kutya minden áldott alkalommal kap jutit amikor leül mondjuk virslit, miért érezne rá ingert, hogy gyorsuljon? Honnan tudná ő azt h na próbáljuk csak meg hátha ha gyorsabban ülök le jobbat kapok? Abban a helyzetben tudnám ezt elképzelni, hogy nem adok ha lassan ül ha gyorsít akkor csirkét kap ha megint lassab akkor virslit, de ennek pont ugyanannyira nincs füle se meg farka se.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése