Az a jó, hogy nap mint nap séta közben eszembe jutnak ilyen egysorosok, mondhatni aranyköpések, de biztos a levegő teszi, mert mire gép elé érek elfelejtem az egészet...Az a jó, hogy kettőnk közül legalább az egyiknek van agya.
Nem én vagyok az.
-Folytatjuk a formálást, most éppen az üvegborogatással. Ugyanaz volt mint a múltkor miután háromszor meglökte lefeküdt elém és mancsolt, de most kivártam nem néztem rá direkt ami először zavarta, de aztán visszaszédelgett az üveghez és teljesen jól működött. Most már azt hiszem nem hagyhatok ásványvizes flakont a földön amíg nem kötjük vezényszóhoz (na mondjuk ez a másik, imádom rávezeti dolgokra, de a szöszölés ami a pontosításhoz kell...na az broáf...)
-Ebben a remek talajviszonyban nem merek labdázni, mert szerintem a mocsári szörny elnyelné a labdámat...így frizbizünk...irtózatosan bénán dobok, de Malac még így is élvezi (ja kutyasuliban megkérdezték egészen pontosan mi is a neve, mert még kétszer nem sikerült ugyanúgy hívnom). Ha közel van direkt kicsit dobok azt egyre többször elkapja, sajnos dobáshoz béna vagyok és vagy fent repül a frizbi vagy lepotyog, de mint amit fejbe csaptak így a kellő magasságban siklás mindig kimaradt. Egyszer sikerült rendesen dobni, hogy ugrás nélkül levegőben el tudta kapni (nem akarom még ugráltatni, mert egyéves kora alatt nem ajánlott meg ebben a gezemicében ami lent van félek, hogy csúnyán elesne) nagyon büszke voltam rá.
-Tegnap meg fésülködtünk fél kilo sarat és nyolc kiló szőr szedtem ki belőle, most megint édes cuki pihe puha plüsszkutya a mocsatos malac helyett. Jön a tavasz vedlik a gaz.
-A sárnak köszönhetően csúnyán lebukott az ebzet...elvben ugye nem mehet be a konyhába ennek ellenére érdekes módon nagy kipergett sárhalmokat találtam a konyhában, méghozzá jelentős méretűeket így gyanítom eb ott pundikált. Vagy a manók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése