Na hát most mindenkinek adok egy kéretlen jótanácsot...soha, de soha, de tényleg soha ne lóbáljátok a lábfejeteken a kutya játékának szánt cipőt, mert bármilyen hihetetlen a kiskutya nem precíziós műhold és bizony eltévesztheti az ugrást, és akkor a lábujjaid találkoznak a tűfogacskákkal, és a találkozásból vér foganik.
Igen megtettem, igen fáj, igen nagyon hülye helyen van szóval ragtapaszoznom kell egy ilyen nyamvadt marhaság miatt.
Kettes számú hülyeségem: Ideje lenne megtanulnom, hogy kifogást keresni ugyan marha jó, csak nem éri meg. Tegnap kicsit felszívtam magam és séta után a tanulóhelyen (a lépcsőházban a két ajtó között van egy tök jó zárt folyosó amit sztem mindenki arra teremtett, hogy én ott gyakoroljak a kiskutyával, otthon ugyanis, ott a másik kutya, valaki folyton benyit, vagy beszél hozzám. Ez a hely azonban tökéletes. Hazafelé szoktam gyakorolni amikor már kirohangálta magát, tehát tud figyelni, de még nem hót fáradt tehát tud figyelni és nem mellesleg éhes ((igen éheztetetem, ez van, azért púpos a hasa)) szóval a tanulóhelyen újra nekikezdtem a feksziknek visszatérve a megvezetéshez. Nem viccelek háromszor vezettem meg, negyedjére úgy csapta le magát mint a huzat. Délutáni gyakorlásnál már hozzá tettem a vezényszót is. Mostmár nem kell megvezetnem sem, ha leguggolok és vezényszó akkor ledobja magát (ez még távol nincs a végétől tudom én, mert egyelőre ez csak a jaaa ha ilyet csinálok zuhog a kaja fázis, de rémisztően gyorsan elért ide...na hát ezért vettem én a világ legokosabb kutyáját..ez magától tanul:D).
Mondjuk cuki volt, hogy a házban lakó másik kutyás kerekedett szemekkel nézte, hogy az ilyen kicsi kutyát már lehet tanítani? Nem akartam mondani nézze meg a tesókáit azok hol tartanak, akiknek nem ilyen gazdi jutott mint én. Szóval asszem mégsem reménytelen az eset.
Rémecském elkezdett bandázni is. Egész jó fej kutyások vannak a környéken, és nem kapnak hisztirohamot a kölyöktől, én meg aki nem pánikol (és kellően ápoltnak nyilvánítom gondolatban) ahhoz odaeengedem hadd szokja.
Tegnap egy boxerkölyökkel barátkozott. A barátkozás Lír részéről úgy néz ki, hogy először is segge alá vont farokkal elrohan, majd vissza, a farok kb 2-3 perc alatt tér vissza a füle magasságába (nem egy szégyellős alak na) a farok félállapotánál elkezd izgatottan csaholni és játszópózba vágja magát. A szája innentől nagyjából be nem áll, és mivel roppant férfiasan csipog hát gondolom mennyire örülhetnek a lakók. Ez főleg tegnap a boxerrel volt mókás (a Rambo nevű boxerrel teszem hozzá
) az hörgött morgott ez csipogott...tiszta Stan és Pan.
Azért jól elvoltak és csúcsjófej gazdijai voltak a boxernek is.
Délután meg egy havaizével barátkozott (copyright by Éva) ott meg bemutatta a másik énjét: ami nála kisebb annak először is örömében bepisil (hogy hurrá kisebb mint én!), kölykösen eldobja magát majd nekiáll csesztetni. Halál jól eljátszik úgyis, hogy a másik egy helyben áll. Lírt az ilyen apróságok mint a másik kutya nem zavarják a játékban, ugrál, futkos körülötte, csahol (olyat biztos nem csinálunk amihez csendben kell lennie ez csipog folyton) szóval halál boldog.
Asszem veszek neki egy plüsskutyát, ahogy nézem azzal is szuperül el lesz.
Igen megtettem, igen fáj, igen nagyon hülye helyen van szóval ragtapaszoznom kell egy ilyen nyamvadt marhaság miatt.
Kettes számú hülyeségem: Ideje lenne megtanulnom, hogy kifogást keresni ugyan marha jó, csak nem éri meg. Tegnap kicsit felszívtam magam és séta után a tanulóhelyen (a lépcsőházban a két ajtó között van egy tök jó zárt folyosó amit sztem mindenki arra teremtett, hogy én ott gyakoroljak a kiskutyával, otthon ugyanis, ott a másik kutya, valaki folyton benyit, vagy beszél hozzám. Ez a hely azonban tökéletes. Hazafelé szoktam gyakorolni amikor már kirohangálta magát, tehát tud figyelni, de még nem hót fáradt tehát tud figyelni és nem mellesleg éhes ((igen éheztetetem, ez van, azért púpos a hasa)) szóval a tanulóhelyen újra nekikezdtem a feksziknek visszatérve a megvezetéshez. Nem viccelek háromszor vezettem meg, negyedjére úgy csapta le magát mint a huzat. Délutáni gyakorlásnál már hozzá tettem a vezényszót is. Mostmár nem kell megvezetnem sem, ha leguggolok és vezényszó akkor ledobja magát (ez még távol nincs a végétől tudom én, mert egyelőre ez csak a jaaa ha ilyet csinálok zuhog a kaja fázis, de rémisztően gyorsan elért ide...na hát ezért vettem én a világ legokosabb kutyáját..ez magától tanul:D).
Mondjuk cuki volt, hogy a házban lakó másik kutyás kerekedett szemekkel nézte, hogy az ilyen kicsi kutyát már lehet tanítani? Nem akartam mondani nézze meg a tesókáit azok hol tartanak, akiknek nem ilyen gazdi jutott mint én. Szóval asszem mégsem reménytelen az eset.
Rémecském elkezdett bandázni is. Egész jó fej kutyások vannak a környéken, és nem kapnak hisztirohamot a kölyöktől, én meg aki nem pánikol (és kellően ápoltnak nyilvánítom gondolatban) ahhoz odaeengedem hadd szokja.
Tegnap egy boxerkölyökkel barátkozott. A barátkozás Lír részéről úgy néz ki, hogy először is segge alá vont farokkal elrohan, majd vissza, a farok kb 2-3 perc alatt tér vissza a füle magasságába (nem egy szégyellős alak na) a farok félállapotánál elkezd izgatottan csaholni és játszópózba vágja magát. A szája innentől nagyjából be nem áll, és mivel roppant férfiasan csipog hát gondolom mennyire örülhetnek a lakók. Ez főleg tegnap a boxerrel volt mókás (a Rambo nevű boxerrel teszem hozzá
) az hörgött morgott ez csipogott...tiszta Stan és Pan.Azért jól elvoltak és csúcsjófej gazdijai voltak a boxernek is.
Délután meg egy havaizével barátkozott (copyright by Éva) ott meg bemutatta a másik énjét: ami nála kisebb annak először is örömében bepisil (hogy hurrá kisebb mint én!), kölykösen eldobja magát majd nekiáll csesztetni. Halál jól eljátszik úgyis, hogy a másik egy helyben áll. Lírt az ilyen apróságok mint a másik kutya nem zavarják a játékban, ugrál, futkos körülötte, csahol (olyat biztos nem csinálunk amihez csendben kell lennie ez csipog folyton) szóval halál boldog.
Asszem veszek neki egy plüsskutyát, ahogy nézem azzal is szuperül el lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése