Lír egy szörnyeteg...
Na jó talán nem így kéne kezdeni, de majd meglátjátok, hogy igazam van. Meg kéne kérdezni Skye-t nem volt-e viszonya egy jóképű viziszörnnyel, mert gyanús nekem, hogy ennek az állatnak van valami rém az ősei között. Íme a bizonyíték:
Múlthéten három napot töltöttünk Rakacán kutyás tábor címen.
És iszonyúan jól éreztük magunkat, Lír úszott (igen, úszott, igazi ússzással, amikor én ezt hihetetlenkedő felkiáltással örömködve újságoltam Vasutasnak a megfáradt tenyészasszony csak felnézett rám és közölte, hogy mit várok, majd megfullad? Eh nem tudják már ezek értékelni az első úszást na:D) kirándult (amitől kb izomláza lett. Meseszép volt látni a négy hónapos kiskutyám ahogy pipiskedve próbál közlekedni, hogy minél kevesebb izmát használja, persze csak addig a stratégiai pontig amíg Vixenke fel nem bukkant és nem kezdtek kötött fogású birkózásba), tesót nyüstölt, rohangált, egyszóval meglehetősen élvezte az életet.
Ahogy mi is.
(Azt leszámítva, hogy Lír rájött tulajdonképpen ő tud ugatni, és hogy ez milyen jó móka is. Merem remélni ezt a remek jó tudását itthon nem kívánja kamatoztatni, panelben egy csengőre ugató kutya elég).
Komolyan rossz érzés most itthon lenni, ahol ennyi ingert nem tudok neki biztosítani, jó volt látni azt a hülye fejét, ahogy boldogan rohangászott mégha ez azzal is járt, hogy szelektíven megsüketült és az agyát is elküldte nyaralni (bezzeg mikor a megmaradt csirkehusi volt nálam akkor azért mégiscsak előhúzta a farzsebéből ahova dugta.)
Az azért megnyugtató, hogy a legnagyobb süketség és rohangálás közepette is rendszeresen becsekkolt, hogy megvagyunk-e.
Konkértan az első kirándulásnál volt, hogy kiengedtem a kocsiból, de mikor láttam, hogy nincsenek elengedve a kutyák vissza akartam hívni, amire finoman szólva cseszett rámnézett és el a másik irányba, kicsit elbeszélgettem vele pórázra tettem, majd mikor kiértünk onnan ahol még autók voltak le akartam venni a pórázt, de a közelembe se volt hajlandó jönni, olyat meg nem csinálunk, hogy rávetődök és lecsatolom a pórázt. Beismerem csúnyán eldurrant az agyam, nem, nem csináltam semmit (bár határozottan megfordult a fejemben, hogy tarthatnék inkább aranyhalat), csak füstölögtem ő meg nyilván nem jött oda mikor látta, hogy gőzöl az agyam.
Végül kis külső segítséggel sikerült, úgy elengednem, hogy akkorát talán nem zuhant a tekintélyem, a túra további részében azonban mindig mással fogattam meg és igyekeztem visszaszerezni a jótündér álcámat. A következő napokra azonban megmaradt, hogy ugyan még fürödni is utánam jött (második nap már nem zavart. Így omlanak össze az elméletek), de ha hívtam akkor egy méternél nem jött közelebb. Meglátjuk mennyire marad ez benne, egyelőre itthon úgy tűnt visszatért minden a rendes kerékvágásba, de ha nem akkor majd mindenképpen kiszedem ezt belőle, vissza a gyökerekhez...
Alapvetően azért nem írok soha semmit ide, mert nem csinálunk semmit, szörnyen szégyellem, pont ugyanazt tudja amit három hónaposan, minimális kis lábhoz gyakorlattal. Amit meg nem mondanék, hogy tanult meg. Nem mondom, hogy profi E9-re még nem mehetnénk vele, de én elégedett vagyok, úgy veszem észre, hogy érti mi a lényeg akár lassítok akár gyorsítok nem távolodik számottevően el.
Lassan azért majd elkezdünk mindenfélét mert már látom, hogy kevés neki ez amit biztosítok, de sokszor úgy vagyok vele, hogy öö hát mit is tanítsak? Tudom van rá rengeteg könyv, de bénázom, hogy mihez elég már a figyelme, mihez nem.
És még mindig fennáll az a problémám, hogy lakásban (ahol ugye a legkevsebb az inger) nem tudom tanítattni, mert minden egybefügg és a másik kutya is klikkelt, így elég csak meghallania a klikkelőszavam már jön ő is és onnantól semmit nem tudok haladni, lent meg érthető módon nem a legalkalmasabb, nem mondhatnám, hogy 100%ra a tanulás áll a figyelme középpontjában. Egyelőre ötletem sincs ezt hogyan hidalom át.
És továbbra is sajnos hatalmas ellenszélben dolgozom, amit én tiltok azt mindenki más megengedi, így a kutya kukázik, kanapézik...
A másik komoly probléma a másik kutya és az emberi lustaság. A múltkor már besokaltam, mivel a kutyának már komolyan szinte a szőrán látszott a boldogtalansága felnyalábolta és elvittem labdázni. Így megnyertem megint magamnak, hogy két kutyával is én foglalkozzam.
A jó hírek közé tartozik azonban, hogy Lírt szobatisztának könyvelem, előfordul még 1-1 baleset, főleg mikor dög meleg volt és rengeteget ivott, de inkább már az jellemző, hogy nincs semmi. Esténként már nem kelek hajnalban hozzá (oké én talán kétszer keltem, Vasutas vitte le mindig mielőtt lefeküdt volt azzal bírta reggelig).
És valami irdatlan mód szeretem. Hülye kék szemű idióta állat, de életem legjobb döntése minden szarral együtt amit ezzel a döntéssel fel kellett vállalnom.
Apropó szülők (én értem, hogy jön ez ide). A mostani hétvége előtt volt egy másik mininyaralásunk is, amit hihetetlen de anyámék szerveztek és teljesen természetesnek vették, hogy jön a kutya is, sőt nemhogy jön, de odalent még labdáztak is vele. (ezek is hülyülnek vénségükre, na:) ) Csodásan viselkedett három napig szépen megmutatta milyen okos ügyes jó kutya ő. Aztán hazajöttünk és azonmód be is pisilt anyuék szobájába természetesen a legérzékenyebb szőnyegre. Murphy a háttérben figyelt na.
Viszont a nyaraláson fejlesztettük kicsit az apportot, elkezdtem két labdával játszani vele és alkalmazni a tedd le parancsot (nem mintha eddig gond lett volna elvenni tőle, inkább azzal volt gond, hogy nem igazán volt visszahozós kedvében, tőlem két méterre ledobta a labdát és bevágta elé magát játszópózba, gondolván a lbada majd magától elrepül. Ha két labda van nálam akkor annyira izgatja a másik labda, hogy odajön hozzám ott megmozgatom a másik labdát (miközben közlöm vele, hogy tedd le) a csodálattól úgyis kihullik a szájából egyes számú, dicséret és indul a másik. Azt vettem észre a tedd le az kezd neki leesni a visszahozás még csak két labdával...jajj jut eszembe kaptunk kölyök firzbit is! Halvány gőzöm nincs mit kezdek vele. Kaptunk olyan tanácsot, hogy ne gurítsam, mert akkor függőlegesen kapja el hanem csúsztassam a földön (vagy a föld felett?) csak akkor meg, hogy tudja megfogni? Válaszokot a szerkesztőségbe várunk.
Na jó talán nem így kéne kezdeni, de majd meglátjátok, hogy igazam van. Meg kéne kérdezni Skye-t nem volt-e viszonya egy jóképű viziszörnnyel, mert gyanús nekem, hogy ennek az állatnak van valami rém az ősei között. Íme a bizonyíték:
Múlthéten három napot töltöttünk Rakacán kutyás tábor címen.
És iszonyúan jól éreztük magunkat, Lír úszott (igen, úszott, igazi ússzással, amikor én ezt hihetetlenkedő felkiáltással örömködve újságoltam Vasutasnak a megfáradt tenyészasszony csak felnézett rám és közölte, hogy mit várok, majd megfullad? Eh nem tudják már ezek értékelni az első úszást na:D) kirándult (amitől kb izomláza lett. Meseszép volt látni a négy hónapos kiskutyám ahogy pipiskedve próbál közlekedni, hogy minél kevesebb izmát használja, persze csak addig a stratégiai pontig amíg Vixenke fel nem bukkant és nem kezdtek kötött fogású birkózásba), tesót nyüstölt, rohangált, egyszóval meglehetősen élvezte az életet.
Ahogy mi is.
(Azt leszámítva, hogy Lír rájött tulajdonképpen ő tud ugatni, és hogy ez milyen jó móka is. Merem remélni ezt a remek jó tudását itthon nem kívánja kamatoztatni, panelben egy csengőre ugató kutya elég).
Komolyan rossz érzés most itthon lenni, ahol ennyi ingert nem tudok neki biztosítani, jó volt látni azt a hülye fejét, ahogy boldogan rohangászott mégha ez azzal is járt, hogy szelektíven megsüketült és az agyát is elküldte nyaralni (bezzeg mikor a megmaradt csirkehusi volt nálam akkor azért mégiscsak előhúzta a farzsebéből ahova dugta.)
Az azért megnyugtató, hogy a legnagyobb süketség és rohangálás közepette is rendszeresen becsekkolt, hogy megvagyunk-e.
Konkértan az első kirándulásnál volt, hogy kiengedtem a kocsiból, de mikor láttam, hogy nincsenek elengedve a kutyák vissza akartam hívni, amire finoman szólva cseszett rámnézett és el a másik irányba, kicsit elbeszélgettem vele pórázra tettem, majd mikor kiértünk onnan ahol még autók voltak le akartam venni a pórázt, de a közelembe se volt hajlandó jönni, olyat meg nem csinálunk, hogy rávetődök és lecsatolom a pórázt. Beismerem csúnyán eldurrant az agyam, nem, nem csináltam semmit (bár határozottan megfordult a fejemben, hogy tarthatnék inkább aranyhalat), csak füstölögtem ő meg nyilván nem jött oda mikor látta, hogy gőzöl az agyam.
Végül kis külső segítséggel sikerült, úgy elengednem, hogy akkorát talán nem zuhant a tekintélyem, a túra további részében azonban mindig mással fogattam meg és igyekeztem visszaszerezni a jótündér álcámat. A következő napokra azonban megmaradt, hogy ugyan még fürödni is utánam jött (második nap már nem zavart. Így omlanak össze az elméletek), de ha hívtam akkor egy méternél nem jött közelebb. Meglátjuk mennyire marad ez benne, egyelőre itthon úgy tűnt visszatért minden a rendes kerékvágásba, de ha nem akkor majd mindenképpen kiszedem ezt belőle, vissza a gyökerekhez...
Alapvetően azért nem írok soha semmit ide, mert nem csinálunk semmit, szörnyen szégyellem, pont ugyanazt tudja amit három hónaposan, minimális kis lábhoz gyakorlattal. Amit meg nem mondanék, hogy tanult meg. Nem mondom, hogy profi E9-re még nem mehetnénk vele, de én elégedett vagyok, úgy veszem észre, hogy érti mi a lényeg akár lassítok akár gyorsítok nem távolodik számottevően el.
Lassan azért majd elkezdünk mindenfélét mert már látom, hogy kevés neki ez amit biztosítok, de sokszor úgy vagyok vele, hogy öö hát mit is tanítsak? Tudom van rá rengeteg könyv, de bénázom, hogy mihez elég már a figyelme, mihez nem.
És még mindig fennáll az a problémám, hogy lakásban (ahol ugye a legkevsebb az inger) nem tudom tanítattni, mert minden egybefügg és a másik kutya is klikkelt, így elég csak meghallania a klikkelőszavam már jön ő is és onnantól semmit nem tudok haladni, lent meg érthető módon nem a legalkalmasabb, nem mondhatnám, hogy 100%ra a tanulás áll a figyelme középpontjában. Egyelőre ötletem sincs ezt hogyan hidalom át.
És továbbra is sajnos hatalmas ellenszélben dolgozom, amit én tiltok azt mindenki más megengedi, így a kutya kukázik, kanapézik...
A másik komoly probléma a másik kutya és az emberi lustaság. A múltkor már besokaltam, mivel a kutyának már komolyan szinte a szőrán látszott a boldogtalansága felnyalábolta és elvittem labdázni. Így megnyertem megint magamnak, hogy két kutyával is én foglalkozzam.
A jó hírek közé tartozik azonban, hogy Lírt szobatisztának könyvelem, előfordul még 1-1 baleset, főleg mikor dög meleg volt és rengeteget ivott, de inkább már az jellemző, hogy nincs semmi. Esténként már nem kelek hajnalban hozzá (oké én talán kétszer keltem, Vasutas vitte le mindig mielőtt lefeküdt volt azzal bírta reggelig).
És valami irdatlan mód szeretem. Hülye kék szemű idióta állat, de életem legjobb döntése minden szarral együtt amit ezzel a döntéssel fel kellett vállalnom.
Apropó szülők (én értem, hogy jön ez ide). A mostani hétvége előtt volt egy másik mininyaralásunk is, amit hihetetlen de anyámék szerveztek és teljesen természetesnek vették, hogy jön a kutya is, sőt nemhogy jön, de odalent még labdáztak is vele. (ezek is hülyülnek vénségükre, na:) ) Csodásan viselkedett három napig szépen megmutatta milyen okos ügyes jó kutya ő. Aztán hazajöttünk és azonmód be is pisilt anyuék szobájába természetesen a legérzékenyebb szőnyegre. Murphy a háttérben figyelt na.
Viszont a nyaraláson fejlesztettük kicsit az apportot, elkezdtem két labdával játszani vele és alkalmazni a tedd le parancsot (nem mintha eddig gond lett volna elvenni tőle, inkább azzal volt gond, hogy nem igazán volt visszahozós kedvében, tőlem két méterre ledobta a labdát és bevágta elé magát játszópózba, gondolván a lbada majd magától elrepül. Ha két labda van nálam akkor annyira izgatja a másik labda, hogy odajön hozzám ott megmozgatom a másik labdát (miközben közlöm vele, hogy tedd le) a csodálattól úgyis kihullik a szájából egyes számú, dicséret és indul a másik. Azt vettem észre a tedd le az kezd neki leesni a visszahozás még csak két labdával...jajj jut eszembe kaptunk kölyök firzbit is! Halvány gőzöm nincs mit kezdek vele. Kaptunk olyan tanácsot, hogy ne gurítsam, mert akkor függőlegesen kapja el hanem csúsztassam a földön (vagy a föld felett?) csak akkor meg, hogy tudja megfogni? Válaszokot a szerkesztőségbe várunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése